1 - 2. fejezet

 

1.

SZUPERHŐS

Fenix

Fordította: Shyra

– Fogd ezeket a tojásokat. – Az apám a kezembe nyomott egy fehér dobozt az élelmiszerboltban. Hideg volt a polcsoron. Fáztam. A kezem remegett.

– Le ne ejtsd azokat a tojásokat, fiam. – A hangja fenyegető volt. De benne minden fenyegető volt.

Végül megtette. Megölte anyámat. Tegnap éjjel. Ma hajnalban.

Az élelmiszerboltban voltunk, mert élelemre volt szükségünk. A húgom a nagynénénknél volt, aminek örültem.

Mert anyu halott volt.

A kezem jobban remegett. Bámultam őket, és azt akartam, hogy hagyják abba. Könyörögtem, hogy hagyják abba.

Anya remegett, mielőtt meghalt. Így látni őt az egyetlen, ami megmaradt. Ebben az élelmiszerboltban. A fejemben. A kezeim most már tiszták voltak, mert apa lesikálta őket, mielőtt betett volna az autóba. Hogy idejöjjünk. Élelmiszert beszerezni.

Fölkeveredett a gyomrom.

Anya próbált vacsorát készíteni. Végül minden étel a hűtőből szét volt dobálva a konyhában.

A nyiszorgó hungarocell doboz, amiben a tojások voltak, lebuktatott. Figyelt. Még dühösebb lett.

Anya már nem volt itt többé. Hogy közbelépjen. Hogy megállítsa őt, amikor ilyen volt.

– Hagyd abba a remegést, Fenix Churchkey.

Csak egy suttogás volt a föld legfélelmetesebb férfijától. Megfeszítettem az izmaim, de nem volt értelme, mert talán még jobban remegett.

„Te vagy a legjobb fiú, Nix. Nagyon szeretlek. Emlékezz erre.”

Anya. Elment.

Rémülten néztem, ahogy a karton kizuhan a kezemből és a padlóra esik. A tojások belül roppanó hangot adtak ki.

Anya remegett, mielőtt meghalt.

Mielőtt apa megölte őt.

Néztem az arcát, tudva, hogy engem is meg fog ölni. Nem itt. Valószínűleg nem itt.

Szerette privátban, zárt ajtók mögött.

Tudtam, hogy nem szabad hangot kiadnom, amikor erősen megragadta a karomat. Egy nap talán összeroppantja a csontjaim.

Fejben elkezdtem számolni a matchbox autóimat. Így tudtam csendben maradni. Az ágyam alatti dobozban három autó volt. A piros, a kék és a Hummer volt a kedvencem. Lila volt és…

– Mit mondtam neked? – a szája szinte a fülemhez ért. A lehelete rossz szagú volt. Büdös izzadtság szag áradt belőle.

Anya már elment.

Legalább a húgom a nagynénémnél volt. Ő még csak kisbaba.

Apa megfogta a másik karomat is, nem sokkal a pólóm ujja alatt. Néztem, ahogy az ujjai közé szorul a bőröm. Éreztem a könnyeket, de a sírás mindig rosszabbá tette. Akkor eltöri a karom, mindkettőt.

– Hé! Uram! Hagyja békén azt a fiút.

A hideg futkosott fel-le a gerincemen. Magánügy volt. Szerettük a zárt ajtókat. Senkinek nem kellett tudnia róla.

– Azt mondtam, engedje el! Nagyobb, mint ő. Engedje el. Ő jó.

Gyerek volt, mint én. Kezét apám alkarjára tette, és meglökte. Csendben voltam a döbbenettől. Hülye voltam a döbbenettől. Felemás zokni volt rajta, a haja pedig óriási fürtökből állt, mint egy glória. Fényes táskája volt, amelyből egy plüsskutya és egy marék kupon lógott ki. Egy macskarajzos spirálfüzet volt a zsebébe gyömöszölve.

Apa levette rólam az egyik kezét és felemelte, hogy visszakézből megüsse ezt a kislányt, de én is felemeltem, hogy elkapjam.

Láttam a halálomat apám szemében. Nem szállhatsz szembe vele soha.

Anya elment.

A kislány nem hátrált meg.

Csak évekkel később fog felötleni bennem, hogy soha életében senki nem ütötte meg még. De ma még nem. Ma egy szuperhős volt.

– Ne bánts gyerekeket. Ez rossz. – A lány apa arcáról a kezére nézett, amely még mindig szorított engem.

– Menj, te lány, mielőtt meggondolom magam. – Apa a kézfejével fenyegetően megtörölte a száját.

Volt önuralma a kislánnyal szemben.

A lány a homlokát ráncolta és elhúzta a száját, mintha már elege lenne belőle.

Tátva maradt a szám, aztán rám nézett a kristálytiszta kék szemeivel. Átlátott rajtam.

– Jól vagy?

Látva ezt a vad tiszteletlenséget tőle, amit apám megkövetelt anyámtól és tőlem is, olyan volt, mintha mellkason taszítottak volna.

Éreztem, ahogy apám néma figyelmeztetése süvít felém. Ez a lány volt a napsugár a sötét horizonton. Fénybe borította a sötétséget.

Bólintottam. Jól voltam. Mi mindig jól voltunk.

Anya elment.

– Uram, el kell engednie a karját. – A lány rám mutatott. Tudtam mit látott. Apám ujjai úgy belém mélyedtek, mint a tigris fogai. Testemet zúzódások borították apám kezének körvonalával. Ez a karomon csak azért lenne egyedi, mert nem a pólóm ujjának takarásában volt. Hosszú ujjút vennék fel, ha megtalálnám holnap. Ha egyáltalán megélem a holnapot.

– Azt mondtam, menj. És foglalkozz a saját rohadt dolgoddal. – A lány szeme tágra nyílt a „rohadt” szó hallatán. Ha tudta volna…

Azt akartam, hogy tudja.

Az apámra hunyorított. – Maga rossz ember.

Apám nyakán az erek kezdtek kidudorodni. Veszélyben volt a lány. És tudtam, hogy meg kellene védenem apámtól, hogy egy pillanatig ne legyek egyedül. Ettől lélegezni kezdtem, és annyira szükségem volt erre.

– Megtudod, hogy milyen rossz tudok lenni.

Halk morgás volt a hangja. Ilyen volt az otthoni hang, a zárt ajtók mögötti. Ez volt az a hang, amitől sosem tudok elmenekülni. Ez volt az utolsó hang, amit anya hallott.

Anya elment.

– Próbálsz rám ijeszteni, de én nem ijedek meg könnyen. A saját ágyamban alszom, lekapcsolt villany mellett és éjjeli fények nélkül. – Úgy emelte fel az állát apámra, mint egy ökölvívó, aki az első ütésre vár.

– Apa, menjünk – mondtam a lány miatt. Általában sosem beszélek. Nem akkor, amikor apám hangszíne a lelkemet szaggatja szét. De nem akartam látni, hogy a lány szemében a fény elhalványul.

Nem tudtam, mi az a lélek, amíg nem láttam anya tegnap esti, vagy ma reggeli távozását. A szem fénye volt az.

– Rebecca Dixie Stiles!

A lány felkapta a fejét. Neki kell Rebeccának lennie akkor.

– Ide, apa! Szükségem van a segítségedre! – Keresztbe fonta a karjait maga előtt.

Figyeltem, ahogy apám áthelyezi a súlypontját és az állában megrándul egy izom.

Az apám egy szót sem szólt. A tojásdoboz mellett a földön hagyta az élelmiszereinket és magával húzott.

A vállam fölött visszanéztem a lányra. Az apukájának intett, akit én nem láttam. – Apa! Ez a fickó! Várjon!

Benyúlt a plüssállata mellett a fényes táskájába és utánunk kocogott. Egy nyalókát nyújtott felém. Ránéztem, és az „Ölelj meg” szavak voltak rányomtatva. A zsebembe dugtam.

Rebecca a szemembe nézett. – Rendben leszel. Oké? Rendben leszel.

Bólintottam, csak épp nem azon a napon történt meg.

Vagy a következőn.

Vagy az azt követőn.

 2.

TERV

Becca

Fordította: Shyra

Tizenöt évvel később

Először nehéz volt fapofával hallgatni Henry elbeszélését a barátjától, Dick Dongyról, de másodjára már természetesnek tűnt. Hendrix Lemon pultos/pincérnő volt velem együtt a Meme’s-ben. Ez egy bár volt, amely vicces és összefüggés nélküli mémekkel volt tele az internetről. A díszítés leginkább az említett mémek nyomtatott példányaiból állt, amelyek a belső falra voltak tapétázva. És természetesen a női alkalmazottaknak gyéren kellett öltözniük.

Henry megtalálta a neki való pasit, aki le is horgonyzott mellette. Nem mintha hibáztattam volna érte. Henrynek őrületes alakja volt, és a haja meg az ajka… nos, magasra tette a lécet. Ez biztos.

Henry most Dickkel élt, én meg elvesztettem a társamat a pasivadászatban.

– Szóval, Dick azt mondta, hogy felújításokat fogunk végezni az elütött kisállatok kórházában most hétvégén, így le kell mondanom a csajos kényeztető napot.

Henry saját magának öltözhetett be a munkába, ami egy kifogás volt, mivel tavaly egy mém terjedt el róla az az interneten. Nekem még mindig ki kellett elégítenem a tulajdonos fétisét a Rágógumis Lányról, ami időtlen idők óta a legfurcsább mém volt. Két copfba volt fogva a hajam és rózsaszín melltartót viseltem, a forrónacim fehér és ezüst volt, és a magassarkúm inkább hajazott dögös harci csizmára. Nagyjából óránként kellett magam befújnom rágógumi illatú parfümmel. A magassarkú cipő és a pultos/pincérnőség volt a legrosszabb az egészben. Nos, meg az, ahogy a részeg pasik végigtapizták a csupasz bőrömet.

Letöröltem az utolsó asztalom, és duzzogtam Henry miatt. Komolyan lesújtó volt.

– Sajnálom. Hamarosan bepótoljuk. – Henry ölelésre tárta a karját, aminek az lett a vége, hogy hangosan megpaskolta a seggem. – Tartsd feszesen, Becs. 

A törlőkendőmet fegyverként használva összetekertem, és a farmerje hátsó zsebéhez csapkodtam. Amikor elugrott, tudtam, hogy tisztességesen eltaláltam.

Henry ma este a bár mögött dolgozott. Féltékeny voltam rá, mert ott viselhettem volna a Crocs-omat, ami sokkal szebb lett volna a lábamon, mint a magassarkú harci csizma.

– Anyukád üzenetet írt – tartotta fel felém a telefonom Henry.

– Mit írt? – kiabáltam vissza a vállam fölött, ahogy mentem kinyitni a bejárati ajtót.

– Ó basszus.

Bekapcsoltam a neon feliratot, hogy a NYITVA szó világítson, mielőtt megfordultam, hogy miért káromkodott Henry.

– Anyád újra randit szervezett.

– Ó basszus – visszhangoztam őt. – Mikor?

Henry elfintorodott. – Ma este jön.

Megráztam a fejem, ahogy Henry. Ezt már korábban is átéltük.

Átmentem a bárhoz és felpattantam egy székre. Henry átadta a telefonom.

Végiggörgettem a 15 Anyaszörny küldőtől kapott üzeneten. Talált nekem egy újabb pasit, ami nem volt meglepő. Az életének egyetlen célja az volt, hogy férjet találjon nekem, aki minden igényemet kielégíti.

Tudtam, hogy szeretetből teszi. Valahol a szíve mélyén anyám csak azt akarta biztosítani, hogy tökéletes életem legyen. Természetesen nagyon sajátos felfogása volt a tökéletes életről.

Kifújtam a levegőt és előreestek a vállaim. A fejemben hallottam, ahogy anyám mondja, hogy üljek egyenesen és nyomjam ki a mellem. Mert a férfiak szeretik a melleket. És a mellek nagyszerű férjet szereznek nekem. Még inkább előregörnyedtem.

Anya találkozott egy fickóval, ahol a BMW-jében cserélik az olajat, és ma este ideküldi őt.

Némely anya sosem akarná, hogy a lányukat ilyen viseletben lássák nyilvánosan, de az én anyám férj fogóként használta. Minél szexibb, annál jobb.

Mert a férjfogás volt egy lány életében a legfontosabb dolog. Nem számít, hogy megcsal-e. Hogy figyelmen kívül hagy. Hogy egy egész listája van az internetes szexbarátokból. Amíg a férjed volt, megnyerted a főnyereményt.

Henry az alkaromra tette a kezét. – Sajnálom, kedvesem. Tudom, hogy utálod ezt.

Átcsúsztattam a telefonom a bárpulton. Henry eldugta a táskáinkkal együtt. Nem volt zsebem, és a főnök a homlokát ráncolta, ha munka közben használtuk a telefont.

– Ó, várj. Van még egy üzenet. Ez egy fénykép. A fenébe. – Henry felvont szemöldökkel húzgálta körmével a képernyőt.

A kép egyértelműen a közösségi médián volt a profilképe.  Alton Dragsmith nagyon jóképű volt. Egy szarvasbabát tartott a kezében, szóval Henry kész volt. Imádója volt minden aranyos, kicsi szőrös állatnak.

Altonnak erős álla és csillogó kék szeme volt. Bandana kendőt viselt, mint egy túrázó, mint aki egyértelműen szeret túrázni. A háttérben egyértelműen látszott, hogy egy hegy tetején van.

– Alton dögös – vont vállat Henry, mintha bocsánatot kérne azért, hogy észrevette a nyilvánvalót.

Visszaadtam neki a telefonom. – A látszat csalhat. Úgy értem, napi szinten dugsz a város sorozatgyilkosával – kacsintok rá, mire felhorkant.

Dick Dongynak hírneve volt, mielőtt Henry kikiáltotta, hogy az övé. Korábban nem értették meg Dicket. Még mindig szeretem időről időre Henryt ezzel ugratni. Dick megtanította nekünk, hogy nézzünk mélyebbre, mielőtt ítéletet mondunk egy személy felett.

– Igen, de mi van, ha nem is olyan rossz srác? – grimaszoltam neki, és megfordultam a széken, amikor kinyílt a bejárati ajtó. Anyámnak hátborzongató képessége volt megtalálni a város legfurább, legőrültebb pasijait és leszervezni, hogy találkozzak velük.

Megkaptam a menüket az első vendégekhez. Italokat rendeltek, amit továbbítottam Henry felé.

Úgy folytatta a beszélgetést, mintha abba se hagytuk volna.

– Szóval, ez a srác talán más. – Ujjaimmal a fényes fán doboltam, miközben vártam, hogy a rendelések a tálcámra kerüljenek.

– Csak nem akarom, hogy szokásos legyen, tudod? Kemény szerelmet akarok érezni a mellkasomban. – A jég zörgött a pohárban, ahogy a tálcán egyensúlyoztam a rumot és kólát.

– És a vaginádban. – Henry megrázta a melleit. Én visszaráztam neki anélkül, hogy egy csepp is kilöttyent volna az italokból.

– Ezt csak egy magasabb szintű pincérnő teheti meg. – Henry a tálcámra helyezte az utolsó italt.

– Olyan képességeim vannak, amikről nem is tudsz. – Az italokkal az asztalomhoz mentem, és addigra döntöttek az előételekről. Épp befejeztem a rendelés felvételét, amikor nyílt az ajtó. Alton Dragsmith sétált be a Meme’s-be, és nézett végig rajtam aztán meglátott engem. Ragyogóan mosolygott, és még gödröcske is volt az arcán. Elképesztően jóképű volt, de nem éreztem semmit. Az égvilágon semmit, a rémületen kívül. Csak kezdődne újra a körforgás. Anyaszörny nyomulna és kémkedne. Minden tőlem telhetőt megtennék, de továbbra is csalódást okozok és elbukok a férj fogásban meg a boldogan éltünk, míg meg nem haltunkban.