7 - 8. fejezet

 

7.

Long Screw

Becca

Fordította: Jane

Azután szereztem tudomást Meme's Halloween-i partijáról, miután meséltem Henrynek anyámról. Mindketten kétszer kellett megigazítsuk a sminkünket. Megígérte, hogy mindent ki fogunk keresni, ami csak fellelhető a neten anyám teszteredményeiről. És imádtam őt ezért, mert noha tudta, hogy órákig tudok panaszkodni arról, hogy mennyire utálom anyám elvárásait, azért tudta, hogy bármit megtennék érte, hogy biztonságban tudjam.

A főnök küldött egy e-mailt arról, hogy ennek a partinak tökéletesnek kell lenni, mert több befektető is szerette volna a Meme's-t franchise-á alakítani. A hely eléggé szar volt, így ez elég érdekes hírnek számított. A főnök pénztárcát nem kímélve rendezte meg ezt a partit. Bedobott néhány statisztikát, ami elég hihetetlennek tűnt, arról, hogy mennyire népszerű lett ez az ünnep az interneten, amit ő olyan nagy előszeretettel használt és aminek úgy gondolta, hogy ő a mestere, holott vicces volt, mert még mindig aol.com-os e-mailt használt.

Henry rákeresett a neten. A Halottak Napját október 31.-e és november 2.-a között ünnepelték, mi pedig majdnem a nyár kellős közepén tartottunk. Üzenetet írtam a főnöknek, figyelmeztettem, hogy hiba történt, de ő először hazugsággal vádolt, majd próbálta azzal kimagyarázni, hogy lehetővé akarta tenni, hogy ezt az ünnepet bármikor megünnepelhessék.

Henryvel vállat vontunk. Akkor ez egy három napos beöltözés lesz, piával, némi hagyományos mexikói étellel, még akkor is, ha az időzítés borzalmas volt. Mindenhol ott lesznek a plakátok és hirdetések, mert jövő héten kezdődik. Mindenki kapott egy Amazon ajándékkártyát, hogy vegyünk magunknak három napra elegendő jelmezeket. Arra biztatott, hogy legyünk nagyon dögösek, mert ő sok cicit, popsit és bőrt akart látni.

Henryvel grimaszolni kezdtünk. Ez a fickó tiszta bolondnak tűnt, mert nem elég, hogy nem értette az ünnep lényegét, de még meg is gyalázta az elhunyt lelkeket, már azzal is, hogy elnézte a dátumot. Annyi volt az előny, hogy valószínűleg a jelmezek akciósak lesznek.

Még akkor is az ünnepről beszéltünk, amikor már készültünk kinyitni. Ma én leszek a pultos és Henry a Conversével villogott, miközben felszolgált. Tavaly a volt pasija és annak valami eszement ismerőse elrabolta őt, aminek az lett az eredménye, hogy internetes mém alakká vált. Ahelyett, hogy féltékeny lettem volna a kényelmes öltözékére, inkább csak örültem, hogy jól van.

Boldogan bújtam bele a Crocs papucsomba a pult mögött, miközben a poharakat fényesítettem. Megnéztem az üzeneteimet. Anyától is érkezett egy, azt írta, hogy jól van. Azt is megemlítette, hogy egy órával ezelőtt látta Alton a Whole Foodsban.

Már nem is grimaszoltam a megjegyzésére. Mellrák. A lelkem mélyéig megrázott a hír. Nagyon sok időt töltöttem azzal, hogy hagytam, hogy az elvárásai az idegeimre menjenek, így az iránta érzett szeretetem egy kicsit pakolópályára került.

Tudtam, hogy tökéletes életet akart nekem, és úgy gondolta, hogy ezt egy jó férjjel tudja elérni. Alton volt az első vendég, aki belépett az ajtón. Henry oda lépett hozzá, majd a pult felé intett.

Mosolyogva intett, ahogy utat tört magának az üres asztalok között. Elé toltam egy poháralátétet és egy szalvétát.

– Hello, Alton!

Megfogta a kezem. – Jól vagy?

– Persze, miért? – kezdett fura előérzetem lenni.

– Nos, belefutottam édesanyádba és elmondta a diagnózist – aggodalmas tekintete az enyémet kereste.

Természetesen joga volt anyámnak megosztani bárkivel, és én megértettem, hogy még mindig sokkos állapotban volt. Mert Alton valójában egy idegen volt, akivel megosztotta az egészségi állapotát. Az, hogy magas volt és BMW-t vezetett biztosan felturbózta az önbizalmát.

– Az ő teste, ezért aggódom érte, ott akarok lenni mellette – megkocogtattam az ujjam előtte. – Mit hozhatok neked?

– Egy nagyon hosszú, kényelmes Long Screw-t[1], ott a fal mellett pont jó lenne – kacsintott.

Éreztem, hogy kifut a vér az arcomból. Ha annyi dollárom lenne, ahányszor egy-egy seggfej megrendelte ezt a koktélt, hiszen ha mindegyikük "becsavarozna", miközben rajtam legeltette a tekintetét, akkor már egy nagy kupac pénzem lenne.

– Remélem meg tudsz birkózni az én verziómmal. Szükséged lesz egy Tums-ra, egy Xanaxra és egy nagy guriga WC papírra, mire az italom végez veled.

Láttam a hezitálást a tekintetében. – Oké...

Összekevertem egy fél deci undorító rumot, fél Jägermeister-t, és egy löket cseresznye levet. Letettem elé. – Egészségedre.

Végignéztem, ahogy letolja, ezért csináltam neki egy másikat. Nagyon kevesen bírják így letolni a shot-ot, de Altonnak sikerült. A tömeg kezdett beözönleni, így eléggé elfoglalt voltam ahhoz, hogy kerülni tudjam Altont.

Volt valami benne, ami miatt megszólaltak a vészcsengők a fejemben. Alton beszélgetett a körülötte ülőkkel, és volt bennem annyi jó indulat, hogy adtam neki egy sört, amikor volt egy kis szünetem.

Henrynek és nekem volt egy kézjelünk, amit akkor használtunk, amikor idegesítő, részeg vendégektől kellett megszabadítanunk egymást és még nem kellett használnom. De ennek ellenére elég sokszor nézett rám.

Amikor az éjszaka kezdett elcsendesedni, és végeztem minden feladatommal, így beszélnem kellett Altonnal. Ebből nem volt egyszerű kiút, mert nem várhattam, hogy csak úgy elteljen az éjszaka.

Úgy gondoltam, hogy boldoggá tehetem anyámat, ha megoszthatok vele néhány információt.

– Kérsz még egyet? – kocogtattam meg az üveget.

– Nem, köszi. Kérhetek egy kis vizet? Fel akarom hígítani azokat a shot-okat, amiket korábban kevertél, hogy vezetni tudjak – vigyorgott.

– Bajnokként legyűrted őket – mondtam, majd megtöltöttem egy poharat vízzel.

– Első simán ment, a második már elég necces volt – vette el Alton a poharat és egy levegőre lehúzta.

Jóképű volt, még ha próbáltam is figyelmen kívül hagyni ezt a tényt, de nem tehettem. Olyan volt, mint egy férfi magazinból kilépett tökéletes példány.

– BMW-ket adok el, nem tudom, hogy édesanyád említette-e?

Nem számított, hogy milyen jó eladó volt Alton, de esélytelen volt, hogy anyámon keresztül nekem is eladja magát.

– Szuper autók. Dögösek, stílusosak. Minden férfi szeretne egyet vezetni. – Néztem, ahogy igyekszik az arckifejezést mielőbb rendezni.

– Ne mondd ki – kezdtem bele. – Csak ne mondd ki.

– Egy BMW-re emlékeztetsz

– És... kimondtad – megveregettem a pultot előtte. – Hadd hozzam a számládat.

Az volt a tervem, hogy ingyen adom neki a piát, de miután ellőtte ezt a csöpögős dumát, tutira oda fogom adni neki a számláját.

– Várj! Ne haragudj, nem akartalak megbántani! – Alton újra rám mosolygott, amikor ránéztem. Aztán kacsintott.

– Bejött valaha ez a szöveg? – elkezdtem beütni a kasszába a fogyasztást a pult mögött.

Csendben volt, amíg át nem nyújtottam neki a számlát. – A legtöbb alkalommal, vagyis, működött az exnejemnél.

– Sajnálattal hallom, hogy elváltál. – Vártam, amíg elővette a bankkártyáját.

– Elfogadjátok a Black Amexet? – nyújtotta felém az elegáns kártyáját.

– Ameddig fizetni tudsz vele, a kassza bármit elfogad. – Próbált lenyűgözni a feltételezett vagyonával. Az, hogy csapos voltam egy kihívó öltözetben, az már számára azt jelentette, hogy mindent tud rólam.

– Kemény dió vagy, mi, Becca?

Lehúztam a kártyáját. – Ma kivételesen nem – mondtam inkább magamnak, mint neki. Visszaadtam neki a nyugtát, ráfirkantotta a borravalót, majd aláírta az alján.

– Bocsánat, nem kellene nyomulnom rád, főleg nem ma. Biztosan kemény napod volt – mondta, majd elvette a kártyáját és visszatette a pénztárcájába.

Rápillantottam, meglepődve azon, hogy végre összerakta a képet és megértette. Vállat vontam.

– Figyelj, hadd adjak neked némi időt és teret. De ha szükséged van valamire vagy az anyukádnak szüksége van egy fuvarra a vizsgálatokra, akkor itt vagyok és hozzáférésem van egy halom autóhoz. – Leírta a telefonszámát egy szalvétára. – Ígérem, hogy legközelebb nem leszek ennyire nehéz felfogású.

Fogtam a szalvétát és betettem a pult alá. – Köszönöm az ajánlatot.

Felállt, hogy elmenjen, amikor Henry fejrázva megérkezett.

– Alton túlórázik és teper – mondta, majd a pultra csapta a borravalóit. Meme's-nél az volt a szokás, hogy összedobjuk és végül szétosztjuk a borravalót.

– Keményen próbálkozott – mondtam, miközben elkezdtem lezárni a kasszát, miközben egy másik pincérnő bezárta az ajtókat.

– Ma egy borzalmas nap van, főleg ahhoz, hogy megszerezze bárki is az édes Becca szerelmét. – Henry kinyújtotta a kezét és én beletettem a telefonját. Nem tudtam nem észrevenni a képernyőn az aranyos üzeneteket, amelyeket Dick küldött.

– Pontosan, még maszturbálni sincs kedvem, nem, hogy egy kocsieladóval hetyegjek – mondtam, majd összeszedtem a poharakat, míg a pénztárgép végezte a dolgát.

Henry horkantott. – Ne büntesd magad a végletekig. A taconak szükségük van szeretetre.

Rápillantottam a telefonomra, miután a poharakat elmostam és eltöröltem. Még a Crocsban is lüktettek a lábaim az elmúlt hosszú órák hatására. Anya következő időpontja két hét múlva lesz esedékes. Sok időt fogok eltölteni vele. Edzeni fogok, aludni, dolgozni vagy anyával lenni.

Henryvel rászántunk pár szórakoztató percet, míg kiválasztottuk az akciós jelmezeinket az Amazonról. Mindketten 3-3 darabot választottunk, és annak ellenére, hogy elég kihívóak voltak, így is volt valami új dolog, amire várhattunk.

– A főnök valami szuper DJ-t szerződtetett, így a jövő héten csütörtök, péntek, szombat szuper jó buli lesz – mondta Henry elnagyzolt gesztikulálással, én viszont szkeptikusan néztem rá.

– Jó buli, gyerünk, te is. Cici rázós buli – mondta, majd oldalra lendítette a karjait és előretolta mellkasát.

Odamentem hozzá és egymáshoz nyomtuk a melleinket, mint valami felspanolt focisták a mellkasukat. A végén már mindketten nevetésbe törtünk ki. Tudtam, hogy feltett szándéka, hogy jókedvre derítsen. Összepakoltam, készen arra, hogy induljunk, Henry viszont nagyon ragaszkodott ahhoz, hogy elkísér az autómhoz.

– El szeretnék menni veletek az onkológiai vizsgálatra. Csendben várok majd a váróteremben – mondta, majd vállával meglökte a vállam.

Normális esetben azt mondanám neki, hogy semmi szükség nincs erre, hogy minden rendben és boldogulok, mert utáltam, ha miattam nem töltött időt Dickkel, de szükségem volt arra, hogy ott legyen velem, hogy támogasson engem és az anyámat. – Köszi!

Szemeim újra megteltek könnyel, és amint rám nézett, az ő szemeit is könny futotta el. – Ó, Becca, minden rendben lesz.

Hosszasan ölelkeztünk a parkolóban, majd megfordult és elsasszézott, ezzel is nevetésre késztetett.

Szuper barát volt, és nekem pont erre volt szükségem. Elváltunk és néztem, ahogy az autómtól az övéhez ér.

Amint becsusszantam volna a Focusomba, a perifériás látásomba kúszott valami. Amikor megfordultam, nem láttam senkit és semmit. Kimerült voltam, ideges. A képzelgéseket is ennek tudtam be.

Amikor piros lámpához értem felkapcsoltam a belső világítást, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nincs senki a kocsimban. A kocsiban senki nem volt, biztonságban voltam. És amúgy is, ki követne engem?

 8.

LÁNY A PINCÉBŐL

Fenix

Fordította: Jane

– Még mindig követed a Pincés lányt? – dobott felém egy baseball labdát Animal a nappaliban.

– Igen – nem volt értelme hazudni. Tudott Beccáról, akiért egy internetes céget vezettem és ő volt az egyetlen vásárlóm. Azt is tudta, hogy miért. Apám egy agyament seggfej volt. Miután ő és én hazaértünk a boltból, amikor először találkoztam Rebeccával – amikor kiállt értem -, apa mást sem tett, csak a teljes nevét mondogatta. Beleégette az elméjébe. Olyan állapotban volt, mint mielőtt végzett az anyámmal. Rákattant valamire és nem hagyta abba a motyogást róla. Általában anya itta meg a levét annak, ha apa úgy gondolta, hogy bármi csekélységnek lett az áldozata.

De anya halott volna, amikor úgy rácuppant Rebecca nevére, mint egy ördögi mantrára.

És tudtam, hogy nincs biztonságban. Ahogy a húgom sem. Ember volt az oka, hogy apa elveszítette a fejét. Amikor rájött, hogy Ember nem az ő lánya, hogy anya megcsalta őt, nos, az volt a vég kezdete.

– Beszéltél vele már? – Animal elkapta a labdát, amit felé dobtam.

– Úgy is mondhatjuk. Ma reggel – újra eldobtam a labdát.

– És hogy ment? – kérdezte Animal, a labdával az arcomra mutatott. A koponyatetoválásomra. A csontváz tintára.

– El voltam rejtőzve, azt hitte, hogy én vagyok a futár – grimaszoltam.

– Félős vagy. – A felfelé mászó tigris a bicepszén megfeszült, ahogy erősebben dobta el a labdát. Elkaptam.

– Tudom – az voltam, érte ezt vállaltam is.

– Most már hány éve is vagy a nyomában? – tette le Animal a labdát a kávézó asztalra.

– Már nem számolom. – Ez hazugság volt. Kibaszott pontosan tudtam, napra, percre pontosan.

– Adnod kell neki egy esélyt. Még mindig abban a szar bárban dolgozik? – Animal felállt és kinyújtózkodott.

Egy hegyomlás volt, annyira emberi.

– Ja – álltam fel én is.

– Ez egy nyilvános hely. Menj be. Köszönj. Legyél kevésbé hátborzongató és legyél inkább pasi alapanyag. – Animal átlépett a kávézóasztalomon és beállt a személyes terembe.

Elnéztem balra, hogy elkerüljem a konfrontációt.

– Baby, nézz rám – Animal csettintett az arcom előtt. Ránéztem. – Egy kibaszott legenda vagy. Nem félsz semmitől és senkitől. Gyerünk, szedd össze magad, Csonti. – Hatalmas kezét a vállamra tette.

– A fejemben ő megment engem – belerúgtam a földbe, mert a szavak kimondva hülyén hangzottak.

– Neked nincs szükséged megmentésre, te valódi vagy, légy önmagad. És az éppen elég.

Már mondta ezelőtt is, ez egy merész kihívás volt, amit már többször is feltett nekem. – Igen, azt kellene tennem. Ezt fogom tenni. Hamarosan.

És ez volt az a pont, ahol általában a beszélgetés megállt. Ahol Animal hagyta, hogy elsétáljak, de nem ma este. – Szavadon foglak, Csonti. Szemtől szemben fogod találni magad ezzel a lánnyal, még mielőtt újra elmennék a városból.

Újra a mély barna szemeibe néztem, készen arra, hogy vitába szálljak vele. Ehelyett megértést láttam. Tudta, hogy mit kér. Tudta, hogy lehetetlen.

– Ez egy ígéret, baba. Nem hagyhatom el a várost újra, míg nem leszel elég tökös ahhoz, hogy ezt megtedd. Mi történik akkor, ha lelőnek az úton vagy valami más történik? Addig fogsz játékgépeket építeni, míg le nem esik a farkad. Egy hálóköntöst viselő ragadvány leszel életed végéig.

Egy mosoly szerű valami kezdett kiülni az arcomra. – Azt hiszem, hogy meg kell engedned, hogy ezt kitöröljem a memóriámból.

– Nem, édes, soha. Láttalak már női hálóköntösben papírmasét készíteni és ezt nem fogod megúszni.

– Az volt az első otthon töltött éjszakám, össze voltam zavarodva – megtoltam a mellkasát.

– Úgy mentettelek meg, mint egy kibaszott fészkéből kiesett kismadarat. És nem öklendezhetem vissza neked az ételt örökké. Fura vagy, édes. Értem én. Az apád kibaszottul szétcseszett téged jó párszor. De tudom, hogy minden normális szarság meg van benned, ami ahhoz kell, hogy igazi férfi legyél. Láttalak harcolni. Ez a lány egy kemény határ számodra. És le fogjuk győzni ezt a határt, ezzel a látogatással, Isten engem úgy segéljen. – Animal megpaskolta párszor az arcomat.

– Talán készen állok. – Hagytam, hogy a szándékaim kiüljenek az arcomra, amikor az egyetlen barátomra néztem.

Egy pár pillanatig elkomorulva nézett, mielőtt válaszolt. – Talán tényleg készen állsz.

~Becca~

Háromszor, négyszer is hátranéztem a vállam fölött, míg kinyitottam a lakás ajtaját. Általában nem féltem a sötétben. Hittem abban, hogy örökre le lehet győzni a félelmet. És ezt már egy hosszú ideje legyőztem. Nem a sötétségtől féltem, hanem a folytonos megfigyeléstől, amit éreztem, nos az tett idegessé.

Boldogan zártam be az ajtót és akasztottam be a láncot. Sőt a lakásomban lévő szobákat is ellenőriztem és eltoltam a zuhanyfüggönyt, mielőtt lekaptam a melltartómat.

Henry írt pár üzenetet és én rövid válaszokat adtam, noha, legszívesebben FaceTimeoltam volna vele. Dick előtt ő és én addig FaceTimeoltunk, míg el nem aludtunk.

Megnyitottam a játékomat és láttam, hogy valaki már játszik. Beálltam a virtuális sorba, mert mopszokat lehetett nyerni, és én akartam egyet.

Megnyitva hagytam a telefonom, hogy láthassam, ha én következek, miközben levetkőztem, hogy lezuhanyozzak. Az, hogy tudtam, hogy van valaki odakint, aki ezzel a játékkal játszik, enyhített a magányomon.

A forró víz mennyei érzés volt. Gyorsan ledörgöltem magam, és a másik játékos még mindig próbálta kiszedni a mopszot a kupacból. Gyorsan megmostam a hajam, és még csak félig mostam ki a balzsamot a hajamból, mielőtt rápillantottam volna a telefonomra.

Amikor elhúztam a függönyt és a képernyőre hunyorogtam, a játékos elejtette a karomban tartott nyereményt. Amatőr hiba. Biztosan elveszítette a koncentrációt.

Kimostam a maradék balzsamot a hajamból és gyorsan megtörölgettem magam, majd a hajam egy törölközőbe csavartam. Miután elvettem a telefont, a konyhába caplattam, hogy készítsek némi popcornt magamnak.

Éreztem, hogy a mai egy olyan este, amikor sokáig játszani fogok.

Amikor végre rajtam volt a sor, elég volt öt próbálkozás, hogy megszerezzem a mopszot. És általában a győztes táncom után, mindig abbahagytam, de most vártam, hogy megnézzem van-e valami új nyeremény a láthatáron.

Egy jelzés villant fel a telefonomon, miszerint frissítenem kell az applikációt. Utáltam ezt csinálni, de ez egy szükséges rossz volt. Miután felinstalláltam a frissítést, észrevettem egy új sajátosságot. Az üzenetváltás lehetőségét. El sem tudtam képzelni, hogy mire használhatnám ezt a lehetőséget, amikor az első üzenetem megjelent.

Gratulálok a mopsz nyereményedhez! Nagyon jól játszol.

Csak bámultam a telefonom, mielőtt reagáltam volna.

Köszönöm! Ki a franc vagy?

Apró pöttyök jelentek meg és feltételeztem, hogy valaki gépel.

Elnézést. Ennek a cégnek dolgozom, én vezetem a termék minőséget és a szállítást. Éppen a termékedet csomagoltam, amikor láttam, hogy online vagy. Még egyszer gratulálok és legyen szép estéd.

Meg akartam neki mondani, hogy elég rémisztő, hogy egy applikációval beszélgetek, de nem akartam elvágni magam ez elől a szokásomtól.

Köszönöm! Jó éjt!

A párnám alá tettem a telefonom, ahogy bemásztam az ágyba. Holnap több időt töltök anyával. Közösen hegyet fogunk mászni.

~Fenix~

Ma teljes mértékben ördögi dolgokra használtam a képességeimet. Azzal, hogy rávettem, hogy installálja a frissítést, hogy üzenetet tudjak küldeni neki, épp az ellentéte volt annak, hogy férfiként viselkedjek és beszéljek vele.

Trükkös volt. Az egész dolog egy trükkös helyzet volt, egy átverés. Ez volt az első alkalom, hogy magával vitte a telefonját a zuhanyzóba, miközben én a másik oldalról figyeltem. És én nem leskelődtem. Kivéve akkor, amikor meglepett. Bűnösnek éreztem magam. Nem erre volt szüksége. Ha megtudnám, hogy egy pasi ezt teszi vele, megölném.

Olyan volt számomra, mint a drog. Kommunikálni akartam vele, piedesztálra emeltem őt. Olyan volt, mintha egy félisten rocksztárral beszélgettem volna. Túlságosan nagyra értékeltem. Egy átlagos lányt nem tudtam volna ilyen szintre emelni.

A depresszióm kezdett eluralkodni rajtam. Megtörtént. Sokszor, amikor ideges voltam, felemésztett. A fejemben újra átéltem minden egyes gyilkosságot. Kezdve anyával, természetesen. Meg kellett volna állítanom apát. Éreztem, hogy lecsukódnak a szemeim. Beállítottam egy videót, mintha valaki játszana és egy jelzést a telefonomra, ha Becca játszani próbálna.

A hálószobám az emeleten volt, de itt lent a pincében is volt egy ágyam, arra az esetre, ha szüksége lett volna Beccának rám. És ma este, olyan érzésem volt, hogy talán szüksége lesz rám. Zavaros volt a tekintete.

Zaklatott volt az alvás, egész végig apám kísértett a kibaszott álmaiban. Levegő után kapkodtam. Az élet megfojtott. Újra és újra.

Felültem az ágyban. Kibaszott faszfej. Rálestem a féltestvéremre, Emberre. Mindenhova kamerákat szereltem be a nagynéném birtokán. Úgy tűnt, hogy minden rendben van és rendesen le is volt zárva.

Rálestem Christinára, aki ugyanolyan bánásmódban részesült, mint Ember. Minden lány jól volt. Biztonságban voltak. Egyelőre.

Leültem a számítógépem elé és elkezdtem ellenőrizni az üzeneteimet a dark weben, ami pénzt hozott és életben tartotta a bosszúmat.

Volt pár üzenet, amihez nem nyúltam, mert volt egy belső szűrőm, ami a hozzám beáramló szarságokat szűrte.

De ami felhívta a figyelmem az Christina nagyapjának az üzenete volt. Épp most lestem rá a lányra, ezért megszólaltak a vészcsengők a fejemben. Rákattintom az üzenetre.

Partnes 2d Mustang 12:00 csütörtök.

Ez egy kódolt üzenet volt. Egy újabb találkozási javaslat. Egy újabb meló. Nem tetszett. Nagyon gyanús volt, hogy ettől a férfitól, akinek nemrég visszaszereztem az unokáját, üzenetem legyen.

A fizetség beérkezett, a pénz jelenleg egy offshore számlán volt, szépen letisztulva, még mielőtt valaha is hozzányúlnék.

Ennek a nagyapának hálásnak és csendesnek kellene lennie. Ez lenne a helyénvaló. Egy ideig néztem az üzenetet. Az ösztönöm azt súgta, hogy utasítsam el a munkát. Vészjelek villogtak mindenhol.

Ha nem figyeltem volna Christinát, akkor nem válaszoltam volna.

Bent.

Így tudhatták, hogy ott leszek a megadott helyen és időben. Meg kellett néznem, hogy miről volt szó. Ez a férfi Christina rokona volt és nem bíztam a szándékaiban.

Előhívtam a kódolt mappáját, és alaposabban megnéztem a Bat Feybit.

A férfi a hatvanas évei végén járt, ami azt jelentette, hogy valami eszementül kibaszott gonosz fasz volt, apám volt a másik.

Feybi nagyon sok piszkos ügyletben volt benne. Hivatalosan, fém– és hulladék újrahasznosítással foglalkozott. Ha a törvénytelen oldalát nézzük, akkor a neve drogokhoz, szexrabszolgák eladásához volt köthető, és a területe egyre csak növekedett, miután átvette az apja üzleteit.

Christina apja volt a fia, Rick Feybi. Vonakodtam, hogy elfogadjam Feybi ügyét, mivel az emberei bármit el kellett volna, hogy intézzenek. De rám talált. Az volt a kifogása, hogy az emberei túl felismerhetőek voltak és diszkrécióra volt szüksége, ahhoz, hogy megmentse Christinát, mert a műtétei gondot okoztak. Nem akart lázadást, teljes eltávolítást akart.

A kép rányomta a pecsétet az egyességre. Az ártatlansága. És az én vágyam, hogy mindenkit megmentsek. Persze, ott volt a sok szarság még vele.

Ez a megkeresés elgondolkodtatott. Nem volt semmi szüksége arra, hogy felvegye velem a kapcsolatot. Egy újabb munka, talán. Általában a klienseim elégedettek voltak, és azt akarták, hogy beálljak a sorba a bérlistájukra. De most ezzel kapcsolatban nagyon rossz érzésem volt.

Hamarosan ki fog derülni, de az, hogy minden forgatókönyvet lejátszottam magam, ébren tartott.

 

---

[1] koktél