29 - 30. fejezet

 

29.

AJKAI AZ ENYÉMEN

Becca

Fordította: Jane

 

Amilyen gyorsan csak tudta, Henry kirakta Dicket a szobából.

– Vicceltem a zöldség farok hasonlattal, de mi a fene történt? – kérdezte, miközben a kanapén ültünk. Feltette a lábát a dohányzóasztalra és egy kölyök mosómedve mászott oda mellé. Szórakozottan simogatni kezdte. Én is feltettem a lábam, ahelyett, hogy megkértem volna, hogy hadd használhassam a fürdőszobáját, vagy ruhát kértem volna kölcsön. Inkább Nix bő cuccaiban voltam, érintését még mindig éreztem a bőrömön.

– Komplikált.

– Na, ne mondd! Mesélj, milyen a szex – kérdezte Henry, miközben obszcén kézmozdulatot tett.

– Szerintem egy másik szót kellene kitalálni arra, amit mi műveltünk, mert a szex szó nem fedezi. Agyzsibbasztó, eget rengető mocskos szex, egy halvány érzéki gyengédséggel. A barlangom igazi orgazmus kómában van jelenleg – mondtam, miközben a körömlakkomat piszkáltam.

– Szent Ég! – Henry megragadta a kezem. – Hányszor?

– Hányszor szexeltünk vagy élveztem el? – csücsörítettem felé fordulva.

Végignézett rajtam, majd a saját és az én kezemet használva tapsikolni kezdett. Elhúzódtam, igyekezett mosolyt kicsalni belőlem.

– És a popsidat is birtokba vette? – Henry átült a dohányzóasztalra, hogy szemtől szembe legyünk egymással. A kis mosómedve átmászott rám, a combomnak dörzsölődött. Megpaskoltam a hátát, és úgy tűnt, hogy tetszik neki.

– Nem, de volt egy másodperc, amikor azt hittem, hogy meg fogja tenni. Annyira fel voltam izgulva, hogy már az sem érdekelt volna, ha bárhova bármit bedug.

Eszembe jutott, ahogy a vállán tartott, miközben a tükörben nézte a legintimebb részeimet. A bizsergés a lábujjaimtól a fejem búbjáig futott.

– Miért mesélsz nekem ilyen szuper dolgokról, aztán utána olyan fejet vágsz, mintha valaki belerúgott volna a kiskutyádba? – Henry nagyon jól ismert.

– Nos, az a lenyűgöző csontváz testfestés?

– Igen? – Henry szemei tágra nyíltak.

– Az nem testfestés. Azok tetoválások – intettem az arcomra, amitől leesett az álla.

– Ne viccelj már!

– Nem viccelek – húztam össze a szemöldökömet.

– Anyád le fog petézni, komolyan mondom, akár meg is szülheti őket. – Henry eltakarta a száját, én pedig a szemem forgattam.

– El sem tudom képzelni milyen lenne, ha találkoznának. Fel kell hívnom, lecsekkolni, hogy Alton még a környéken van-e.

Henryvel egyszerre rázott ki a hideg és fogott el az undor, elképzelni anyámat, ahogy éppen szexel, egy olyan kép volt, amit egyikünk sem látott volna szívesen.

– Ez őrületes. Ez az igazi elhivatottság és elkötelezettség – rázta meg a fejét Henry, miközben Nix tetoválására gondolt.

– A teljes teste be van borítva, olyan, mint egy csontváz – kihagytam azt a részt, hogy a nevem ott virít a mellkasán. Ez túl intimnek tűnt.

– Te jó ég! És a himbi-limbije is ki van varrva? – kérdezte Henry, kezét a lábai közé temetve. Megráztam a fejem. És akkor még nem akartam intim dolgokról beszélni.

– Nem, ott nincs, és a heréje sem.

Henry oldalra billentette a fejét és mosolyogni kezdett.

– Úgy tűnik valaki nagyon közelről felmérhette a királyi ékszereket.

Tudtam, hogy hova akar kilyukadni. Fogtam az asztalon lévő magazint, összetekertem, majd felé nyújtottam, amikor már kb. olyan vastag és hosszú volt, mint Nix farka. Henry arca teljesen felderült. Úgy csinált, mintha éppen az eljegyzésemet jelentettem volna be neki.

– Ó, édesem! Gratulálok! Ez nagyon jó hír! – mondta, majd szétnyitotta a magazint és legyezni kezdte magát vele. Beintettem neki, amit ő persze figyelmen kívül hagyott.

– És a golyói? Úgy értem minden rendben velük? Jó illatuk volt meg ilyenek?

A homlokomra csaptam. Tudtam, hogy addig fog piszkálni, míg nem válaszolok, mert én is ugyanezt eljátszottam vele, amikor először feküdt le Dick-el.

– Minden rendben velük, nem túlzóan nagyok, képes voltam a számba venni őket, az illatuk is rendben volt. Kétlem, hogy a Yankee Gyertyamanufaktúra piacra dobna egy here illatú kollekció miatta, de elégedett voltam.

Henryre néztem, majd a háta mögött álló Dickre, aki ott állta a nappaliban döbbent arckifejezéssel. Henry hátrafordult, mi pedig végignéztük, ahogy Dick kisietett a szobából. Mindketten nevetni kezdtünk, mert csak mi lányok tudtuk, hogy milyen farkakról és herékről trécselni. Beletelt jó öt percbe, mire abba tudtuk hagyni a nevetést. Végül Henry visszatért arra, ami igazán aggasztotta.

– Egy tetoválás őrült. De ez menő, nem? Milyen a lakása?

– Egy igazi palota – fújtam ki a levegőt hangosan.

– Ó, a francba is – döntötte oldalra a fejét Henry, miközben megemésztette az információt. – Ez egy nagyon érdekes kombináció. A gazdagsága és teljes tetovált helyzete. Mivel foglalkozik?

– Nem tudom – vontam meg a vállam.

– Túlságosan lefoglalt a farka, hogy megkérdezd a fontosabb részleteket? – kérdezte, miközben újra feltekerte a magazint.

– Nem mondta el – válaszoltam, de valójában jobban tetszett az ő verziója.

– Ez azért egy kicsit rossz ómen. A francba, az anyád éppen… – Henry olyan fejet vágott, mint amikor valaki citromba harap. A térdemre könyökölök és kezem a hajamba temetem.

– Nem akarok és nem is tudok most rá gondolni. És ma reggel valósággal eltávolíttatott a házból, mert egy váratlan vendége érkezett.

– Egy nő? Nős? – Henry fogta a mosómedvét és elvette mellőlem, majd odaült, megfogta a kezem, aztán elengedte. – Ragacsos vagy. Ez farok nedű, ugye?

– Nem, Jézusom, megmostam a kezem – néztem le a kezemre, közben arra gondoltam, hogy noha a kezem megmostam, a puncimat nem, de nem is akartam. – A háziállatodnak a hátán van ez a ragacsos cucc.

Henry előre hajolt és megszaglászta az állatot.

– Ez méz, megint belefetrengett, le merem fogadni.

Fogta a kis szőrmókot és kiment vele, de úgy tűnt, hogy Dick lesz az, aki megfürdeti a kis mosómacit.

Egyedül ültem a nappaliban, de olyan érzésem volt, mintha figyelnének, de körülnézve, semmi olyat nem láttam, ami zavaró vagy nem helyénvaló lett volna. Előredőltem, összedörzsöltem a kezeimet, éreztem a ragacsos mézet rajtuk. Meg kellett mosnom a kezeimet. Amikor felálltam és oldalra fordultam borzongás futott végig a gerincemen. Olyan érzésem volt, mintha Nix ott lett volna velem a szobában, mintha a szemei mágnesként tapadtak volna rám. Ami lényegében lehetetlen volt. Leráztam magamról ezt az érzést, majd bementem a konyhába, hogy megmosakodjak. Henry ott állt mögöttem és a felől érdeklődött, hogy éhes vagyok-e. Rádöbbentem, hogy farkaséhes vagyok, így elfogadtam az ajánlatát.

Rántottát ettem pirítóssal, miközben hallgattam, ahogy Dick és Henry a legújabb útszéli mentett állatukról, egy sasról, meséltek. A szemeim kezdtek lecsukódni.

– Szeretnél szundítani egyet? Tudod, hogy a szobád mindig készen áll – Henry megdörzsölte a hátam és elvette előlem a tányérokat.

Megköszöntem és felálltam, de ahelyett, hogy a szobába mentem volna, összegömbölyödtem a kanapén, mert ott közelebb éreztem magam Nixhez. A szemeim azonnal lecsukódtak, holott anyámat kellett volna felhívnom.

~Fenix~

Amikor felpattant a szemem, azonnal ránéztem Beccára. Még mindig Henry és Dick kanapéján aludt. Animal megköszörülte a torkát. A székről figyelt engem, úgy, mintha egy kórházi ágy mellett ülne.

– Jól van. Ahogy Christina is. – Tiszta, objektív szemmel nézett rám, és én zavarba jöttem.

Elsírtam magam előtte. Elvesztettem az eszemet. A hajamba túrtam, és még jobban összekócoltam.

– Ne rejtőzz el, édes! Minden rendben van – felállt és kinyújtózott.

– Mióta vagy ott? – az állammal a szék felé intettem, amiből az imént pattant fel.

– Nem mentem el. Már néhány órája alszol – felém lépett.

– Mit tudunk? – kérdeztem, ahogy kikényszerítettem magam az ágyból. Nem akartam lealacsonyodni, megtörni ez előtt a férfi előtt. Én egy vezetőegyéniség voltam. Tudta, hogy bízhat bennem – egészen addig, amíg az egész elmém ki nem kapcsolt, vagy cserben nem hagyott.

– Feybi tud Beccáról. Lehet, hogy az apádról is. Ami még inkább aggodalomra ad okot, hogy nem hiszem, hogy véletlen, hogy az apádon keresztül üzent, de nem tudom.

Animal előrehajolt, és megérintette a csizmája hegyét.

– Megkapta az üzenetet, hogy meglátogattad Christinát, és szerintem az apád volt az ő válasza.

A vállam megfeszült. Túl sok ember volt érintett, akinek nem kellett volna. Végső soron Feybi azt akarta, hogy neki dolgozzak, és lehet, hogy megkapja azt, amit akart. Úgy éreztem, szabotáltak és csapdába csaltak.

– Reméltem, hogy nem tudja meg, hogy találkoztam Christinával. – Tiszta fejre volt szükségem, hogy átgondolhassam, milyen opcióim vannak. Ehelyett csak Becca járt a fejemben. Olyan volt, mintha az életem végre elkezdődött volna abban a pillanatban, amikor a számra tette a száját, ajkai az enyémre simultak.

– Úgy tűnik, van egy kis problémánk. – Animal megkocogtatta a telefonja kijelzőjét. Vártam.

– A húgod nincs ott, ahol mondta, hogy lesz. Egy barátját látogatta meg, de T most jelentkezett be, és azt mondta, hogy a család, ahol lennie kellene, vakáción van.

Animal arckifejezése óvatos volt, mintha azon aggódott volna, hogy hiba volt elmondani nekem, amit megtudott. Közelebb húztam a laptopomat, és dühösen beütöttem a szükséges billentyűkombinációkat, hogy megtaláljam Ember telefonját.

– A telefonja onnan jelez, ahol felvettük azokat a kurvákat, a rohadt életbe!

Kirohantam a hálószobából, Animal szorosan a nyomomban volt. A lila Hummerem vezetőülésére pattant, míg én elkaptam egy kapucnis felsőt a fogasról és egy pár csizmát, majd bevágtam magam az anyósülésre, miközben Animal kinyitotta a garázsajtót. Tolattunk és valósággal hátrafelé repültünk, alig tudtuk elkerülni a felemelkedő garázsajtót.

Ellenőriztem a fegyvereket, amelyeket néhány helyen elrejtettem a Hummer körül.

– T-t állítottad rá? – meglepődtem.

– T a környéken volt, megbízhatunk benne – Animal olyan nyugodtsággal beszélt és úgy vezetett, mint egy kaszkadőr.

Bólintottam. Ezt majd később megbeszéljük. Nem én választhattam meg, hogy ki ellenőrzi, vagy vigyáz a lányokra, amikor én az alapok megingatásával és megalapozásával voltam elfoglalva.

Tíz percig tartott az út, még a jelenlegi sebességünkkel is. Minden tőlem telhetőt megtettem a laptopomon keresztül. Ellenőriztem néhány kamerát, de a városrészben, ahová tartottunk, nem sok volt belőlük.

– Mi a fenét keres ott? – Annyira aggódtam amiatt, hogy valamilyen szinten Feybinek köze lehet a dologhoz. Vagy az apámnak. Valószínűleg Feybi volt az, mert Ember telefonja egy órája még a nagynénémtől küldött jelet. De most, hogy Feybi és az apám ismerték egymást, így tényleg bármelyik variáció lehetséges lehetett.

Követtük a telefon helyét, amíg Debra és Helena házához nem értünk.

A telefon egy nyilvános mosdóban volt, a térkép szerint, amit én nézegettem. Leparkoltunk és kiugrottunk. Valamilyen okból kifolyólag a kishúgom egy mosdóban volt két kurvával, és meg akartam tudni, hogy miért.

 30.

MÓKUS BARÁTSÁG

Becca

Fordította: Jane

 

Úgy ébredtem, hogy egy mókus volt a melleim között. Henrynél és Dicknél aludni mindig érdekes volt. Miután ránéztem az aranyos pofijára, belém hasított a valósága annak, amit Nixszel átéltem. A szívem. A puncim. Istenem, hiányzott a lábaim közül, még ha eléggé érzékeny is voltam jelen pillanatban.

A mókust a mellkasomhoz szorítottam, és felültem. Dick és Henry a konyhában voltak, valami finomat főztek, aminek nagyon jó illata volt. Ideje volt enni és annak is, hogy visszamenjek a lakásomba és önmagam legyek. De előbb megláttam a telefonomat a dohányzóasztalon, elvettem és beütöttem a biztonsági kódot. Tárcsáztam Anyaszörnyet. Miután rákattintottam az ikonra, a fülemhez emeltem a telefont. A kis mókus újra rám nézett, huncut pillantást vetett rám, majd folytatta a szunyókálását.

– Henry? – Anyám az első csörgésre felvette a telefont.

– Nem, én vagyok az, anya. – Hátradőltem a kanapén.

Henry bekukkantott a nappaliba, rájött, hogy mit csinálok, és felemelte a hüvelykujját.

– Kipihented magad? Henry azt mondta, hogy fáradt voltál, amikor korábban felvette a telefonodat.

Mély hangot hallottam a háttérből. Alton. Anyám elmondta neki, hogy én vagyok és azt is, hogy jól vagyok.

– Még mindig megvan a férfilátogatód? – felvontam a szemöldökömet, és csettintettem a nyelvemmel.

– Megvan, és nagyon jól elvan. Hogy érzed magad? – Csak átlagos dolgokról beszéltem anyámmal. Jó volt vele kapcsolatba lépni. A hangja egy kicsit megnyugtatott.

Amikor Henry egy tányér salátatekercset nyújtott át, elköszöntem anyától, mondván neki, hogy később felhívom. Tényleg el kellett beszélgetnem vele Altonról és a rák kezeléséről. De egyelőre csak elköszöntünk egymástól egy szeretlek kíséretében.

Dick, Henry és én kellemes csendben ettünk. Nem akartam a Nixszel kapcsolatos aggodalmaimról beszélni úgy, hogy Dick is a szobában volt.

Remek fickó volt, de nem voltunk annyira jóban. Bár biztos voltam benne, hogy Henry mindent elmondott, amit én mondtam neki. Miután segítettem nekik kivinni a tányérokat a konyhába, készen álltam, hogy hazamenjek. Szerencsére Dick és Henry már korábban elvitték a kocsimat. Nem volt rajta semmilyen sérülés, teljesen biztonságban volt a parkolóban.

– Elkérhetem a kulcsaimat? – türelmetlenül néztem rájuk, miközben szkeptikus pillantásokat váltottak. Aztán világossá vált, hogy meg kell győznöm őket arról, hogy jó ötlet hazamenni.

– Figyeljetek, a főbérlő szerelte be a riasztót. Kaptam egy sms-t, hogy az üveget megjavították. Haza kell mennem, és ezt még az éjszaka beállta előtt szeretném megtenni, míg kényelmesen és biztonságban érzem magam.

Henry akaratoskodott, hogy velem akar maradni. Dick is felajánlotta, hogy átjön. Többször is visszautasítottam őket, mielőtt Henry kivette a táskájából a kulcsaimat. Kikísért a kocsimhoz, miután megöleltem Dicket.

– Tessék – a tenyerem fölé lógatta a kulcsokat. A telefonom a másik kezemben volt. Most, hogy kettesben voltunk, szóba hoztam egy olyan témát, amitől féltem.

– Vajon még megvan az állásom?

– Amennyire én tudom, igen. Kihallgattam a beszélgetést, amit Főnök folytatott a befektetőkkel. Az egyik öreg befektető fickó hajthatatlan volt, hogy te megtartsd az állásod. És a Főnök úgy tűnt, hogy boldoggá akarja tenni – mondta Henry, miközben keményen átölelt. – Megértem, hogy haza akarsz menni. Le akarsz zuhanyozni, a saját ruháidba bújni, de én csak egy hívásnyira vagyok. És ha megijednél, mi ott leszünk.

Szorosan megöleltem.

– Nagyra értékelem. És tudod, hogy így lesz. Csak úgy érzem, hogy vissza kell kapnom a saját kuckómat.

Még néhány ölelés után beültem a kocsimba, és tolatni kezdtem a kocsifelhajtóról. Annyi állat volt az előkertben, hogy olyan voltam, mintha Hófehérke házából menekültem volna.

Hazafelé bekapcsoltam a rádiót. Közeledett a vacsoraidő, így ha később, amikor éhes leszek, akarok valamit készíteni, akkor el kellett mennem az élelmiszerboltba. Az élelmiszerboltról Nix jutott eszembe. Nos, valójában már azelőtt rá gondoltam. Az első találkozásunk jutott eszembe.

Felismertem a szemeit, most, hogy jobban belegondoltam. Kísérteties tekintete volt, valahogy egy ketrecbe zárt állatra emlékeztetett. És az este láttam a kétségbeesést megenyhülni a tekintetében, eléggé ahhoz, hogy felismerjem a boldogság szikráját.

Beálltam egy kifőzdébe, és vettem egy salátát. Rendeltem két italt, mert a csapvíz nem volt a kedvencem. Írtam a főbérlőmnek, amikor már a parkolóban voltam. Bezártam a kocsim ajtaját, amikor megláttam, hogy kijön az irodából.

– Ms. Stiles, örülök, hogy még itt vagyok. Végigvezethetem az új rendszeren?

Egészen biztos voltam benne, hogy a főbérlőm a hadseregben szolgált, már csak az alapján is, hogy mennyire hivatalos volt. Miután kinyitottam a bejárati ajtót, kaptam egy kis leckét az új riasztómról. Leírta az összes utasítást és jelszót. Azt mondta, hogy számítsak néhány hibára, és hogy nem lesz gond, ha bekapcsol néhányszor, míg hozzá nem szokom. A hálószobám ablaka új volt. Garantálta, hogy kitakaríttatta a lakásomat, és hogy nem maradhatott üvegdarab. Néhányszor meg kellett nyugtatnom, mire ténylegesen becsukhattam mögötte az ajtót és bekapcsolhattam a riasztót. Emlékeztetett arra, ami a bárban volt, és nem volt túlságosan nyomasztó. A redőnyeim be voltak biztosítva. Ahogy a nap kezdett lenyugodni, nagyjából önmagam volt. Egyedül. Tudtam, hogy először a zuhanyzáson akarok túl lenni, így a víz csobogása alatt hegyeztem a fülem, hátha hallok bármi zajt is. Nem hagytam, hogy a hajkondicionálóm a szokásos ideig hasson, de amikor a törülközőmbe csavarva ültem, büszke voltam magamra.

Kényelmes edzőruhát választottam a pizsamám helyett, arra az esetre, ha netán egy újabb tégla érkezne. Henry néhányszor írt nekem SMS-t, felajánlva, hogy FaceTime-ozzunk, de tudattam vele, hogy jól vagyok.

A kedvenc játékom karbantartás miatt nem működött, és ez elszomorított. Reméltem, hogy ez majd eltereli a figyelmemet a téglákról és Nixről. Bekapcsoltam a tévét. Nyugtalan voltam. Általában ilyenkor dolgoztam. Most csak vártam az éjszakát. Egyedül. És egy kicsit félve.

Oké, nagyon is féltem.

~Fenix~

A kurvák felismertek minket. Az egyik, akit Helenának hívtak, egy profi mosolyt biggyesztett az arcára. Az, amelyik Debrának hívta magát, fingós vicceket kezdett mondani. Animal és én nem mutattunk érzelmeket.

– Emlékszem önökre, uraim. A csuklyás és a barátja. Akkor nem minket választottatok, de úgy tűnik, most megtaláltatok. – Helena beljebb húzódott a magassarkú cipőjében a mellék kijárathoz. Megragadta Debrát a felkarjánál fogva, és elkezdte húzni magával.

Tiszteletben kellett tartanom, hogy legalább úgy tűnt, törődnek egymással. Helena nem dobta Debrát a farkasok elé, csak hogy mentse magát.

– Fiúk, ha akarjátok, akkor kaphatok kedvezményt. – Debra üzletelni akart.

Helena legalább felismerte a helyzet súlyosságát. Mi rossz üzletnek számítottunk, ha azt vettük figyelembe, hogy a strichelő helyükön álltunk.

Még eléggé korán volt. A nyilvános WC egy szellemváros volt. Ezek kemény, szívós kurvák voltak.

Animal mosolyogva nézett rájuk. Hajlandó volt a legjobbat feltételezni róluk, de csak ameddig az ellenkezője be nem bizonyosodik. Helena nem adná be a derekát olyan gyorsan, mint…

Megragadtam Debrát a torkánál fogva.

– Hol van a húgom, Ember?

Elkerekedett a szeme.

– Helena?

Félelem volt a hangjában.

Animal jókedvűen megszólalt.

– Bocsáss meg a barátomnak. Új barátnője van, úgyhogy immunis a te jelentőségteljes bájaidra. Csonti, talán hagynád levegőhöz jutni a nőt?

Nem láttam az ajkai színét a vastag szájfényen keresztül, de a szemei kezdtek kidülledni. Elengedtem. Láttam az ujjlenyomataimat a sápadt bőrén. Megbántam a hirtelen mozdulatot, és hátraléptem. Amikor megtettem, egy telefon csattant a csempepadlóra. Csillogó tokja volt. Lenyúltam és felkaptam. Megnyomtam és beütöttem a húgom kódját. Mindent tudtam róla, amit tudnom kellett.

A háttérképén egy kép volt róla és két vele egykorú srácról. A képen a hajában világos lila melír csíkok voltak festve.

– Honnan szerezted ezt? – nyomultam Debrára.

A hangja reszelős volt.

– Vettem. Tisztességesen. Egy tinédzsertől, aki pénzt akart.

Világossá vált, hogy a kurvák nem a férfi mosdóban rejtegetik Embert.

Helena felém csettintett az ujjaival.

– Figyelj. Két barátjával volt. Megpróbáltak fű alatt jegyeket szerezni a MusicFestStockra. Hallottam, hogy erről beszéltek. A lány, a húgod? Biztonságban volt, de úgy tűnt, mintha a tilosban járna azokkal a srácokkal. De ez csak egy megérzés. Ha a helyedben lennék, a 19. utcában néznék körül, a Ticket Tutor pénztáránál.

Debra közelebb húzódott hozzám, és úgy nézte a kezemet, mintha mérges kígyók lennének. Talán jobban hasonlítottam az apámra, mint amennyire valójában gondoltam, mert úgy ragadtam meg ezt a nőt, hogy egy cseppnyi megbánás sem lakozott bennem. Hátrább húzódtam, és hagytam, hogy Animal átvegye az irányítást. A zsebébe nyúlt, és elővett két százast.

– Elvihetnénk a telefont?

Debra bólintott, és elvette a pénzt. Zsebre vágtam Ember telefonját.

Helena a barátnője mellé lépett, és átkarolta juharillatú karjával a nőt.

– Jól vagy, Deb?

A kedvességétől még rosszabbul éreztem magam. A számhoz szorítottam az öklömet. Debra megérintette a nyakát.

– Volt már rosszabb is.

Lehunytam a szemem. Anyám annyiszor mondta ugyanezt, miután az apám ellátta a baját. Egy szemét, szaralak voltam.

Egy férfi lépett be a mosdóba. Megfordultam, és hátratoltam a csuklyámat egy kicsit. Hunyorogva nézte az elé táruló jelenetet. Az egyik férfi pénzt tartott a kezében, a nők úgy voltak felöltözve, mintha egy férfi lakosztályán lennének. Elment anélkül, hogy bármit is csinált volna, de az időnk véges volt.

Animal megköszönte a hölgyeknek. Megnéztem Ember utolsó hívásait. Finn Vespers és Jet Livid. Nem tudtam lefuttatni a háttér információkat róluk, mert Animal a nyelvével csettintett, hogy idő van. Visszakocogtunk a kocsihoz, és Animal a Helena által javasolt címre hajtott.

– Szóval adott egy eltűnt hugica, aki úgy tűnik, hogy nincs semmire kényszerítve.

Animal az unalom és az izgalom különböző stádiumaiban lévő tinédzserek sorára mutatott. Sátrakat állítottak fel, és vászonszékekben üldögéltek, miközben valamilyen játékkal játszottak. Résnyire lehúztam az ablakot, és három különböző dalt hallottam egyszerre. Ember magas volt, vékony és gyönyörű. Hosszú, barna hajában levendulaszínű csíkok voltak – akárcsak, mint a telefonján lévő képen.

– Parkoljunk le, és nézzük meg, hogy mire jutunk – megropogtattam az ujjperceimet.  – Mi a fenére várnak?

Animal dúdolt egy dallamot, láthatóan megkönnyebbülve, hogy a küldetésünk valamilyen szinten sikerrel járt, de én már a következő problémán agyaltam, ami az volt, hogy tizenhét évesen Ember eladta a telefonját két sarki kurvának és két sráccal lógott.

Miután a Hummer letért az útról, Animal elkezdett rajtam röhögni.

– Édesem, most komolyan, úgy nézel ki, mintha háborús övezetbe mennél. Meg kell értened, hogy ez egyáltalán nem olyan, mint, amit mi csináltunk tizenhét évesen.

Egy filmsztár kecsességével szállt ki a Hummerből. Én morogtam, miközben megigazítottam a csuklyámat, hogy biztosan eltakarja az arcomat.

– A húgod megpróbál bejutni egy háromnapos zenei fesztiválra, egy eléggé híresre méghozzá. A lányok mind virágkoronát és bikinifelsőt viselnek. A zene általában vagy betalál, vagy sem, és még kedvezménnyel is kurva drága. Nem egy rúdon pörögve találtuk Embert a város legrosszabb negyedében. Ünnepelned és örülnöd kellene.

Animal fehér fogai teljes ragyogó mivoltukban jelen voltak, ahogy vigyorogva sétált mellettem. Hallottam, ahogy a sorban álló lányok megőrülnek érte. Legyezték magukat, miközben lesifotókat készítettek.

– Felhívod ránk a figyelmet – panaszkodtam, de ugyanakkor cukkoltam őt a megjegyzéssel. Igaza volt. Ember jól volt. Nálam volt a telefonja, és ezt szem előtt kellett tartanom. Az, hogy apám a házamban volt, megtörte az önbizalmam. Az irányítás jelen esetben nagyon létfontosságú volt.

Elértük azt a helyet a sorban, ahol Ember volt, és hirtelen nem találtam szavakat. Eljött a találkozásunk ideje. Fogalmam sem volt róla, hogy a nagynéném mit mondott rólam. Ötéves korában álltunk szemtől szemben egymással, de mindketten felnőttünk az óta. Én pedig jelentősen megváltoztam.

Animal máris volt rajta az ügyön.

– Hé, hercegnő! Eladtad a telefonod?

Néztem, ahogy Ember végigpillantott Animalon, és elmosolyodott. A két barátja eléggé megfélemlítve állt ott.

– Ki kérdezi? – kihúzta magát. – Zsaru vagy?

A szemem forgattam a kérdésre, de ez senki sem látta. Magasabb voltam, mint Ember, de ennyire közel állva hozzá, nézni az arcát és gesztusait, olyan sok hasonlóságot láttam közte és anyám között, hogy az már lefegyverző volt.

– Te kiszúrod a zsarukat, Napsugár? Miféle kislány vagy te? A kemény utcai életet éled már egy ideje, vagy mi?

Néhány lépést tett előre, Ember fölé tornyosult. Az egyik barátja megmozdult, hogy Ember és Animal közé álljon.

– Mi itt mindannyian barátok vagyunk. Szerelem, barátság és zene, igaz?

Ember a tinédzser vállára tette a kezét.

– Semmi baj, Jet.

Hunyorogva nézett felém, próbált belelátni a csuklyám mélyére.

– Igen, eladtam a telefonomat. Kerestem egy jegyüzért, de nem találtunk egyet sem.

– Valóban?

Nálam volt Ember telefonja, és tudtam, hogy Animal arra vár, hogy elővegyem. De én találkozni akartam vele, most, hogy előtte álltam. Annyira hasonlított anyánkra, de nem tudtam, hogy mit fog szólni ahhoz, hogy a testvére vagyok, és úgy nézek ki, mint egy csontváz. Lecsúsztattam a kapucnimat a fejemről. Hallottam, ahogy a sorban álló tinédzserek zihálnak körülöttem, amint meglátták a tetoválásaimat.

– A francba!

– Azta!

– Aúcs!

Ember megriadt egy pillanatig, de inkább érdeklődőnek tűnt, mint ijedtnek.

– Eljössz velem beszélgetni az utca túloldalára? Szerzek neked jegyeket – mondtam és odanyújtottam a telefonját.

Hallottam, hogy Animal megköszörüli a torkát. Szembementem a játékszabályokkal, ami mindig is az volt, hogy az árnyékban maradok, hogy távolról figyelem az eseményeket. A telefonjáról az arcomra nézett, majd vissza.

A fiú, aki szembeszállt Animallal, megszólalt.

 – Ember, itt kellene maradnod velünk.

Igaza volt. Pontosan ezt kellett volna tennie ebben a helyzetben, de ettől még eldühített.

Odadobtam neki Ember telefonját, és ő villámgyors reflexekkel elkapta.

Egy olyan csuklómozdulattal adta át a telefont Embernek, amely arra utalt, hogy azt hitte eljátszhatja a nagymenőt. Kihúztam a zsebemből a telefonomat, és írtam Embernek egy sms-t.

A bátyád vagyok. Mesélt rólam a nénikénk?

A telefonján megszólalt, és a képernyőre nézett. Néztem, ahogy olvassa az üzenetemet. A telefonjáról rám nézett, majd vissza a képernyőre.

– Fenix? – szandálba bújtatott lábai tétova lépéseket tettek felém.

Úgy éreztem, hogy a tinta, amivel a nevét a mellkasomra írták, lángra lobbantja a bőröm. Lehajtottam a fejem.

– Igen. Beszélgessünk.

Ember elkapta a könyökömet, és az emberek felé fordult, aki mögötte álltak.

– Még mindig sorban állok, úgyhogy csak semmi okoskodás – mondta, mire érkezett pár felpaprikázott válasz. Animal odalépett, ahol Ember állt.

– Majd én tartom a helyed, hercegnő.

A panaszok azonnal elhaltak.

Átkísértem Embert az út túloldalára, ahonnan még mindig láthatta a két haverját, de egy kicsit magunkban lehettünk, hogy beszélgethessünk.

– Te vagy a bátyám? Ez nem lehet igaz! – Ember tapsolt. Francia manikűr díszelgett az ujjain és farmer rövidnadrágban volt. És nagyon izgatott volt. – Mennyire vagányak vagytok már a pasiddal? A barátaim meg fognak halni az irigységtől, annyira féltékenyek lesznek.

– A mim? – odapillantottam Animalra, aki elfoglalta Ember helyét a sorban, de úgy, mintha most vette volna meg az egész járdát. Rám kacsintott. – Ő nem... Nem járunk. Én hetero vagyok.

Ember duzzogva nézett rám.

– Kár. Jó pasi!

Kuncogni kezdtem azon, hogy hol járnak a gondolatai.

– Van bármi kérdésed? Úgy értem, nem tudom, mit mondott neked Dorothy…

– Nem túl sokat. Hogy te és apa elhagytátok a várost, miután anya meghalt az autóbalesetben. Mindketten visszajöttetek? Találkozhatok apáddal? Tudod, hogy ki az én apám? Dor néni nem mondja meg. Azt mondja, nem tudja, de szerintem tudja.

Ember elkezdte rágcsálni a körmét, majd kivette az ujját a szájából.

– Nem ronthatom el a manikűrömet, pedig rágom a körmeimet, most próbálok leállni vele. Hol laksz? Miért vagy beborítva tintával? Miért van nálad a telefonom? – hadonászni kezdett.

Felemeltem a kezem, hogy megpróbáljam rávenni, hogy lassítson.

– Hűha. Várj! A telefonod azért van nálam, mert le tudom nyomozni. Megtaláltam, és megszereztem a két kurvától, akinek eladtad.

– Kurvák voltak? De imádtam a cipőiket – néztem, ahogy a felismerés átfut az arcán. – Ó, azok kurvás cipők voltak. És valószínűleg azt hitték, hogy Jet és Finn dugni akarnak. Most már minden érthető.

Megpróbáltam válaszolni néhány kérdésére.

– Szeretem a tetoválásokat. Tíz percre lakom innen. Az apád rejtély számomra, de van egy gyanúm, hogy ki lehet az. Dorothy néni talán tudja. Anyánk vele élt a halála előtt, és talán beszéltek róla, nem vagyok benne biztos. Az apám egy seggfej. Semmi közöm hozzá, és nem akarom, hogy a közelében legyél.

A száját eltátotta, de nem szólt semmit.

– Ez túl sok információ egy útszéli beszélgetéshez. Sajnálom, hogy így rád zúdítom.

– Van egy bátyám – mondta, és apró mosoly jelent meg az ajkain. Viszonoztam a mosolyát. Nem elfogadást vártam Embertől, legkevésbé az öröm szikrájától.

– Így van – mondtam, mire a karjaimba vetette magát. Visszaöleltem, és megsimogattam a hátát.

– Mikor költözhetek hozzád? Van saját lakásod? Vannak jó hangszóróid? Imádom a zenét, és alig várom, hogy elhúzhassak Dorothytól – lábujjhegyen állva vonta ki magát az ölelésből.

Egy Charger állt meg Animal előtt, és ő mélyen lehajolva odaballagott hozzá. Fogalmam sem volt, ki lehetett az. A veszély lüktetését éreztem átfutni a testemen. Ember terveket szőtt, hogy beköltözik a házamba, miközben néztem, ahogy Animal elhátrál az ablaktól és a Charger elhúzott. Animal kezében öt darab, jegynek tűnő valami volt. A két sráccal beszélt, akik pacsiztak, és úgy tűnt, el vannak ragadtatva. Az egész csapat elhagyta a sort, és megindult át az úton.

Megragadtam Embert a könyökénél fogva.

– Figyelj rám. Az apám úgy néz ki, mint én, csak tetoválások nélkül. Nagyon rossz ember, szóval ne is menj vele sehová, és ne bízz benne. Megértetted?

Válasz helyett elővette a telefonját, és készített velem egy szelfit.

– Tessék. Van egy testvérem.

Mondtam neki, hogy ne tegye ki a képet, amit az előbb készített, amit az egyik fiú félbeszakította azzal, hogy megragadta Embert és átölelte.

– Ő a legjobb!

Animal egy kis meghajlással egy jegyet nyújtott át Embernek. Elvette, és az arckifejezése egyenesen ujjongóvá változott.

– Ezek VIP jegyek! Szent szar!

Ő és a barátai táncolni kezdtek a járdán. Animal tapsolt, miközben nevetett.

– Hát nem hiányzik az a gyerekkori ártatlanság, bébi?

Megvakartam az orromat a középső ujjammal. Mindketten tudtuk, hogy a gyerekkorunk egy rakás szar volt. Nem volt mit hiányolnunk, mert sosem voltunk benne részünk.

Jó volt látni, hogy Ember boldog. Egy csomó mindent el kellett volna mondanom neki. Megbeszélni azt, hogy kiosont otthonról, hogy eladta a telefonját. Arról, hogy találjon magának lánybarátnőket. De először vissza kellett mennem Beccához.

Hívtam hármójuknak egy Ubert, és ők zokszó nélkül hajlandóak voltak megtenni, amit kértünk, miután megszereztük nekik a drága jegyeket a fesztiválra.

Ember nem igazán akart elmenni, de én ragaszkodtam hozzá. Mondtam neki, hogy szemmel tartom, és hamarosan találkozunk. Arcon csókolt, majd Animalnak is adott egy puszit. Amint az Uberben ültek, Animal megveregette a hátamat.

– Bajban vagy. Gyönyörű, nagyszájú, és semmitől sem fél.

– Be akar költözni hozzám. – Megdöbbentett az egész helyzet, aztán elkomorultam. Ember annyira hasonlított az anyámra, hogy az már hátborzongató volt. Az aggodalom, amit iránta éreztem, az egekbe hágott.

– Hé, T több munkát akar. Gondolod, hogy ráállíthatjuk Emberre? – Animal a telefonját nyomkodta.

– Egyelőre. Mondd meg neki, hogy megölöm, ha elszúrja.

Ránéztem a telefonomra. Becca otthon volt. Megpróbált belépni az alkalmazásba, kétszer is. A szívem hatalmasat dobbant a mellkasomban. A karjaiban akartam lenni. Gyorsan le kellett zuhanyoznom, felpattanni a motoromra, aztán mehettem is hozzá.