21 - 22. fejezet

 

21.

anyaszörny

Becca

Fordította: Shyra

Pár percig zavarodott voltam, amikor felébredtem, majd rájöttem, hogy Henry és Dick második hálószobájában vagyok. Biztosan átöltöztetett, mert egy puha póló és a cicanadrágom volt rajtam. A szoba, amelyben voltam, valójában Dick szobája volt, amikor még tinédzser volt. Most az anyja szobájában aludtak – ő néhány éve hunyt el.

A saját anyámra gondoltam. Henry gondosan bedugta a telefonomat a töltőbe, amíg én aludtam. Dél volt. Arra sem emlékeztem, hogy tegnap este a terepjáróból hogy jutottam be a házukba.

Írtam Henrynek, hogy felébredtem, és ő már nyitotta is az ajtót, mielőtt még felülhettem volna az ágyban.

– Hogy vagy ma reggel? – Henry az ágyam végében ült, miközben én az értesítéseimet görgetem.

Nem válaszoltam neki.

Újra végigpörgettem az értesítéseimet.

Anyám nem írt nekem sms-t.

És nem is hívott.

– Henry. – Éreztem, ahogy a mellkasom összeszorul a félelemtől.

A barátnőm szemei elkerekedtek. – Mi az?

Rányomtam anyám számára, és vártam, hallgattam az otthoni telefonjának csörgését.

Amíg vártam, elmondtam Henrynek, mi a baj. – Anyaszörny egy rohadt szót sem mondott ma még.

Mindketten vártunk, miközben hallgattam az üzenetrögzítőjét. Próbáltam a mobilját, de rögtön hangpostára kapcsolt, ki sem csörgött.

– Henry. – Megragadtam a kezét.

– Menjünk.

– Dick elvitte a kocsiját. Menjünk az enyémmel. – Henryvel páratlanul húztuk fel a cipőinket, és pizsamában kiszaladtunk.

Ő vezetett. Nekem csak a telefonom volt nálam. Megpróbáltam újra felhívni anyámat. Még mindig nem vette fel.

Henry olyan gyorsan vezetett, ahogy csak tudott, de még mindig betartotta a közlekedési szabályokat. A telefonomat tapogattam, és közben a kezem Quinn rendőrtiszt névjegykártyájához ért, amelyet a táskámba dugtam.

– Hívni akarod a rendőrséget? – kérdezte Henry, amikor meglátta, hogy a kártyát tapogatom.

– Megölne, ha a zuhany alatt lenne vagy ilyesmi. De talán rákérdezhetek? – Felemeltem a kártyát.

Megvonta a vállát. Tárcsáztam a számát.

Az első csörgésre felvette. – Quinn rendőrtiszt.

Biztosan hozzászokott, hogy véletlenszerű hívásokat kap a mobilján.

– Üdv. Itt Becca beszél, tegnap estéről. A tégla behajigálás az ablakomon át? – Valószínűleg túl messzire mentem, de az anyám volt az.

– Igen, emlékszem. Mi a helyzet? – Úgy tűnt, nem sértődött meg a hívásom miatt. Elmagyaráztam, hogy anyámhoz tartok, aki nem veszi fel a telefont.

– Oké, mondja meg a címet, és én majd megnézem. Ott találkozhatunk.

Megadtam neki a címét, és hozzátettem: – Mindjárt ott vagyunk. Bemegyek. A francba. Nincs nálam a kulcsom.

– Csak próbáljon meg kopogni, és meglátjuk, mi történik. Öt perc múlva ott leszek.

Letettem a telefont, és Henryre néztem.

 – Van még valakinek az épületben a kulcsa? – Henry elgondolkodott, és ezért szerettem őt.

– Igen. A 214-esnek van egy özvegye, és időnként összeszedik egymás leveleit.

– Odamegyek, hátha kölcsönadja a kulcsot. Te menj anyukádhoz.

Kiszálltam a kocsiból, mielőtt Henry leállította volna a motort. Kihagytam a liftet, és feldübörögtem a lépcsőn. Henry egyik cipője és Dick egyik hatalmas kerti cipője volt rajtam. Lelassítottak. A második emeleten levetettem, és mezítláb tettem meg a maradék lépcsőfokot.

Amikor anya ajtajához értem, tenyeremmel erősen megdöngettem. – Anya! Anya? Bent vagy? Anya?

Elkezdtem rugdosni az ajtó alját. Fémből volt, így teljesen felesleges volt rugdosni. Az ablakok a másik oldalon voltak. Mindkét kezemmel erősebben dörömböltem az ajtón.

Átnéztem a vállam fölött, amikor hallottam, hogy valaki más is szalad fel a lépcsőn. Szinte fel sem ismertem Quinn rendőrtisztet farmerben és fehér pólóban.

– Nem nyitja ki.

Újra az ajtón dörömböltem.

– Biztos, hogy itthon van?

Nekitámasztottam a hátam az ajtónak. – Nem, de általában be van kapcsolva a mobilja. Mi van, ha a fickó, aki nálam járt, eljött hozzá is?

Quinn rendőr a vállamra tette a kezét. – Gondoljuk végig, mielőtt erre a következtetésre jutunk.

Hallottam, ahogy a lift csilingelt, és Henry és Mr. Handson, az idősebb szomszéd, akivel anyám barátok voltak, elindultak felénk. Megrázta a kulcsokat.

Felemeltem a kezem, és ő felém dobta a kulcsokat. A zsaru elkapta őket, és a kezembe nyomta.

Megtaláltam a megfelelő kulcsot – mindig volt egy rózsaszínű a Lowe's-ból –, és bedugtam a zárba, majd elfordítottam.

– Anya? – Kinyitottam az ajtót. A lakásban rendetlenség volt. Anyám ruhái szanaszét hevertek a nappaliban. – Anya!

Volt ott egy nadrág is, amit nem ismertem fel. Quinn rendőr megállított, hogy ne menjek tovább. – Azt hiszem, talán minden rendben van.

– Micsoda? – Nem voltam hajlandó ránézni. Mégis hogyan nyilváníthatja így ki? Ez egyértelműen egy bűncselekmény helyszíne volt.

– Itt van két borospohár. – Megragadta a karomat, ahogy a nappalin keresztül a hálószobája felé sétáltam.

Nem tudtam összerakni, hogy ez miért tenné őt kevésbé aggódóvá.

Felsikoltottam, amikor egy teljesen meztelen Alton lépett ki anyám hálószobájának ajtaján.

– Szia, Becca, tudom, hogy ez rosszul néz ki. – Egyik kezével eltakarta a nemi szervét, a másikat pedig felemelte.

– Te rohadt anyabaszó! Mit tettél az anyámmal?

Már félúton voltam, amikor Quinn rendőrtiszt teljes erőből lefogott, és elmagyarázta: – Pontosan az történt. Adjon egy percet.

Megpróbáltam belerúgni Quinnbe. Nem érte váratlanul, és a lábával blokkolta az enyémet.

Anyám megjelent Alton mellett, a kifordított, bolyhos kék köntösben. A haja egy összevisszaság volt, a sminkje pedig elkenődött.

– Anya? Jól vagy?

Hallottam, hogy Henry előbb összerakja a történetet, mint én. – Jól van, Mr. Handson. Maga és én kint várhatunk, azt hiszem. Azért köszönöm a kulcsot.

Mindenki jól volt, kivéve engem. Abbahagytam a küszködést, de Quinn még mindig lefogott. – Összeszedte magát?

A ruhák. A bor. A meztelenség. – Ó. Istenem.

– Így van – mondta fel Quinn.

– Dugod az anyámat? – Kirántottam magam Quinn szorításából. Ezúttal elengedett.

Alton úgy nézett ki, mint akinek tényleg hiányzik a nadrágja. A lakás szaga megcsapott. – Ez szexszag? Dugtatok? Mindjárt rosszul leszek. – Megfordultam, és Quinn mellkasát bámultam.

–  Nem akar kimenni egy kicsit a friss levegőre?

A számra tettem a kezem, és bólintottam. A gyomrom felfordult. Rajtakaptam anyámat, amint Altonnal hancúrozik.

Quinn félreállt. – Csak felteszek néhány kérdést, hogy megbizonyosodjak róla, hogy minden rendben van. Mindjárt jövök.

Kiértem, és megfogtam a korlátot. Hallottam Henry nevetését, és legszívesebben felpofoztam volna. A leggonoszabb pillantásomat vetettem rá, aztán az ujjamat mutattam neki.

Ő és Mr. Handson láthatóan küzdöttek, hogy ne törjenek ki még nagyobb nevetésben.

Quinn hamarosan mögöttem volt. – Az anyukája beszélni akar magával. Miután lezuhanyozott.

Egész testemben kirázott a hideg, Henry és Handson pedig elvesztette a csatát a nevetés ellen.

Még annak is tanúja lehettem, ahogy Quinn mindent megtett, hogy pókerarcot vágjon. Sírni akartam. Annyira aggódtam.

Lenéztem. A melleim szinte kilátszottak a pólón keresztül. A cicanadrágom obszcén volt.

Henry összefűzte a karját a mellkasa előtt, mert neki is ugyanez volt a problémája. Én is így tettem. – Be tudna menni, és hozni Henrynek és nekem egy pulóvert anyám előszoba szekrényéből?

Felemelte a szemöldökét. Nyilvánvaló volt, hogy tökéletesen fel tudta mérni a helyzetet.

Egy fehér ballonkabáttal és egy fekete, fényes esőkabáttal tért vissza. Megtették ideiglenesen. Handson úriember módjára segített Henrynek felvenni a kabátját. Quinn ugyanezt a bánásmódot ajánlotta fel. Elfogadtam a segítségét. Miután Henry és én felöltöztünk, úgy néztünk ki, mint egy sztriptíztáncospár, akiket az anyjához béreltek fel sztriptíz énekes előadásra.

– Örülök, hogy jól van. És megtalálta a boldogságot. – Henry közel merészkedett, én pedig megpróbáltam a mellére csapni. – Megnézem a telefonomat, és hozom a tiédet. Beszélni fogsz Anyaszörnnyel?

Felemeltem a tenyeremet. – Nem akarok.

Quinn az arca elé tette a kezét. Mindenki más ezt viccesnek találta.

– Csak Alton vergődését akarom látni. Ez olyan, mint egy epizód a Jerry Springerben. Facebookon kéne élőben közvetítenem – döntöttem végül.

Handson felajánlotta, hogy kikíséri Henryt a lifthez, miután megköszöntem neki.

Quinn és én anyu ajtaja előtt álltunk. A harmadik emelet túl magasan volt ahhoz, hogy Alton kiugorjon az ablakból, így neki is szembe kellett néznie velem.

– Ez nagyon kínos. – Összefogtam a hajamat, és a fejem tetején egy csomóba tekertem.

– A madarak és a méhek? – Quinn úgy tűnt, hogy ezt egy kicsit túlságosan is élvezi.

Azzal a lábammal, amin volt cipő, belerúgtam a lépcsőkorlátba. – Nem... vagyis igen, de a riadómat felhánytorgatva. Nem is volt szolgálatban?

Megrázta a fejét. – Szabadnapom van. De a környéken jártam.

– Fogadok, hogy azt hiszi, hogy egy idióta vagyok. – Meggyőződtem róla, hogy anyám kabátja be van-e gombolva.

– Valójában szerintem elég vagány volt. Azután a dolog után, amin keresztülment, hajlandó volt szembenézni bármivel, ami anyukáját érte. – Olyan pillantást vetett rám, mintha büszke tanár lenne. – Egyébként soha többé ne csináljon ilyet.

Megvonta a vállamat. Nem volt olyan dolog a világon, amit ne tennék meg a szeretteimért – ha megtehetem.

Kinyílt az ajtó mögöttünk. A zilált külsejű Alton volt a megtestesítője a "bárgyú" szónak. Megfordultam, és mögé léptem, hogy becsukjam az ajtót. Hallottam a zuhanyzó vizét, mielőtt Alton kizártam volna magát anyám lakásából. Volt néhány dolog, amit el kellett mondanom neki, amiről anyámnak nem kellett tudnia.

– Te szemétláda! Hogy merészeled? Azt hittem, hogy rám hajtasz? Mi a fene ez az egész? – Az immár csukott ajtóra mutattam.

– Sajnálom, hogy ennyire meglepett, Becca. Én csak... az anyád és én...

Egyszerre nem bírtam elviselni őt. Nem akartam látni a hülye arcát.

– Tudod mit? Tűnj el innen! Takarodj innen a pokolba, most azonnal. És ez a fickó mögöttem egy zsaru, úgyhogy tartsd magad szerencsésnek. Legszívesebben nindzsaként rúgnám be a hülye pofádat, ha nem lenne egy tanúm, akit valószínűleg a törvény kötelez, hogy megakadályozzon abban, hogy puszta kézzel tépjem le a golyóidat – közeledtem felé. Quinn ismét a karomra tette a kezét.

– Hadd magyarázzam meg... – Alton egy autóárusító mosolyával nézett rám.

– Állj! Most tudta meg, hogy rákos. Nem gondolod, hogy az, hogy sikerült megdugnod anyámat, kurvára nem a legszerencsésebb dolog? – Éreztem, hogy az ujjaim ökölbe szorulnak.

Ez az egész már túl sok volt. Dühös voltam arra, aki megtámadott. Dühös voltam a téglákra az ablakomon keresztül. És most erre a fickóra.

Éreztem, hogy elvesztem a józan ésszel vívott csatát. A börtön nem lehetett olyan rossz.

Quinn Alton és közém állt. Könnyedén megtartott, annak ellenére, hogy milyen erővel próbáltam kiszabadítani magam.

– Hé, haver. Nagyon ajánlom, hogy most azonnal húzz el innen, és hagyd, hogy ezek a nők beszélgessenek egymással.

Felnéztem Quinnre, akinek a tekintete rám szegeződött. – Engedj el!

– Most nem. Valakit meg fogsz bántani. Talán az anyukádat. – Egy éles pillantást vetett rám, és abbahagytam az ellenszegülést. Ez övön aluli volt, de igaza volt. Nem akartam, hogy börtönbe kerüljek, mert megvertem ezt a dzsigolót.

Henry megjelent Dick kerti cipőjével a kezében. – Hé, ezt a lépcsőn veszíted el, mint Hamupipőke?

A feszültség oldására tett kísérlete némaságba fulladt. Alton szemmel láthatóan habozott elmenni. Quinn megköszörülte a torkát, és csak ennyi kellett ahhoz, hogy az autókereskedő továbbinduljon.

Anyám kinyitotta az ajtót, a haja még mindig vizes volt. – Rebecca?

Henry a meztelen lábam elé tette a kerti cipőt, és felvettem. – Igen, anya.

– Miért vagytok itt, lányok? – Fel volt öltözve, és a "nélkülözhetetlen" sminkjét is feltette sietve.

– Nem vetted fel a telefonodat. Azt hittem, megsérültél.

– Hölgyeim, ha itt minden rendben van, akkor nekem valahol máshol kell lennem. – Quinn félreállt.

Szinte vigyorogva néztem rá. – Úgy lesz. Azért köszi. Tényleg.

– Megtarthatod a számomat. Ha bármire szükséged van, ne habozz. Nagyon szeretnék véget vetni ennek az egésznek, hogy folytathasd az életed. – Megbillentette a nem létező kalapját, és elsétált.

Figyeltem, ahogy anyám utána néz. Szinte hallottam a fejemben, ahogy kiszámolja az éves fizetését. – Komolyan?

– Mi? Én vagyok az anyád. Ezt nem kapcsolom ki. – Kinyitotta az ajtót, hogy beinvitáljon minket a nappaliját. – Egyébként mindketten aranyosak vagytok a kabátjaimban.

– Anya, olyan szag van, mintha egy bűzös piñata robbant volna fel odabent. Nem megyek be. – Meglengettem a kezem az arcom előtt.

– Rebecca! – Anyám mintha meg akart volna fenyíteni. Hideg pillantást vetettem rá. – Oké, sajnálom, hogy aggódtál. Hogy értette az a tiszt, hogy 'mindezek a dolgok'? Megtalálták a férfit, aki megtámadott téged? – Egyik kezével végigsimított a haján, cseppeket szórva Henryre és rám.

– Nem, még nem. Azt akarják, hogy egy ideig Dicknél és Henrynél maradjak. De amíg el nem kapják, szeretném, ha felvennéd a telefont, bármi történjék is. – Az ágyékomra mutattam.

Anyám a szemét forgatta rám. – Legyen benned egy kis tisztelet.

– Komolyan. – A legironikusabb pillantásomat vetettem rá.

– Figyelj. Altonnal volt egy szenvedélyes pillanatunk, megesik az ilyesmi. Értékelem, hogy aggódsz értem, és a telefonomat a közelben tartom.

Nem rakta össze a dolgot.

– Nem akarom, hogy a fickó, aki megtámadott, érted jöjjön, anya. – Éreztem, hogy az állam kissé megremeg.

A védekező magatartása alábbhagyott. – Ó, drágám, gyere ide.

És akkor a karjaiba borultam. Nem sírtam, de nagyon nehéz volt nem sírni. Henry megveregette a hátamat. Vettem néhány mély lélegzetet, és próbáltam nem elképzelni Alton micsodáját.

– Jól vagyok, és nem lesz semmi bajom. Ígérem.

Ez nagy ígéret volt egy olyan nőtől, akinél nemrég diagnosztizáltak rákot, de tetszett a pozitivitás és az érzelmek.

– Oké, sokat kell sms-ezned nekem. Csak folyamatosan tájékoztass arról, hogy hol vagy, vagy kivel vagy. Egyébként mi a helyzet vele? – Hátraléptem, és vártam, mennyire kell majd Alton tökön rúgnom.

– Hát, próbáltam válaszolni a csoportos sms-ünkre, de végül csak Altonnak írtam. Aztán elkezdtünk így beszélgetni. Ő nagyon... figyelmes. És ez volt a megkoronázása annak, hogy úgy éreztem, megérdemlem. Tudod, mit? Mintha a rákkal való szembenézés miatt hiányzott volna az a gondtalan érzés. Felszabadító volt eldönteni, hogy ennyi év után egy ilyen férfival lehetek.

Anyám körülbelül tíz évvel fiatalabbnak tűnt, amikor leírta, hogy szeretőt fogadott.

Volt értelme, és valahogy tetszett is. De még mindig dühös voltam, hogy ennyire aggódtam.

Henry megölelte anyámat. – Ez csodálatos, Ms. Stiles.

Anya elfogadta az ölelést, de engem figyelt. Megbocsátottam neki. Én is megöleltem.

Miután mindannyian végeztünk a szeretet oda-vissza kinyilvánításával, anyám véget vetett a beszélgetésnek és a pillanatnak. – Csak azért, hogy tudd, amit láttál... Alton nem szeret villogni, inkább teljesíteni.

Éreztem, hogy tátva marad a szám. Henry kitört a nevetéstől.

– Te Alton farokméretét véded? – mutattam rá anyámra.

Volt képe mosolyogni.

– Már megint rosszul érzem magam. Anya, mi most elmegyünk. Később írj nekem sms-t. Zárd be az ajtókat. – Megragadtam Henry karját, és mindketten elindultunk vissza a lifthez.

Anyám ránk nevetett, és becsukta az ajtót, miután azt kiabálta: – Szeretlek!

Henry megvárta, amíg a lift bezárul, mielőtt elkezdte volna azt, amiben egészen biztos voltam, hogy egy életre szóló ugratás lesz. – Rajtakaptuk anyukádat, amikor dugott.

Elkezdtem nevetni az egész hülyeségén. Henry is, és végül a lift padlóján ülve sírtunk/nevettünk egész úton az első emeletig.

 22.

egy zaklató panaszai

Fenix

Fordította: Shyra

Tegnap este nem használta a karomgépes alkalmazást. Reméltem, hogy megteszi. Talán írhattam volna neki a messengeren keresztül. Tudtam, hogy a barátnőjénél van, és nem örültem neki.

Henry barátjának a háza elég távoli volt. A hely messzebb volt a házamtól, mint szerettem volna.

Egy zaklató panaszai.

Ellenőriztem Embert és Christinát. A fiatal lányokat könnyebb volt követni, mivel iskolában voltak, és hétvégén programokon vettek részt. Ami szintén aggasztott, mert nem voltam biztos benne, hogy apám mennyi időt fektetett abba, hogy elsajátítsa pontosan azt, amit most én csináltam.

A súlyos alkoholizmusa miatt nagyon valószínűtlen volt, de nem szerettem eloszlatni a gyanúmat.

Animal egy zacskó Twizzlersszel jött le a lépcsőn. Felém nyújtotta a zacskót, és én kivettem egy reggeli méretű marékkal.

– Hogy megy?

– Sehogy. Egyelőre. Hé, bocs a tegnap esti farkalás-blokkolásért. Tudom, hogy volt néhány nőd ott...

Animal elmosolyodott. – Ne aggódj. A farkamnak több jutott már ebben az életben a kelleténél. És megvan a számuk. Ez király. – A hatalmas férfi helyet foglalt a fotelban, ami a gép figyelésére szolgált. – Ráadásul itt van a ma este is.

– Igen, nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet. Mármint, te elmehetsz, de szerintem teret kell adnom neki.

Animal megrázta a fejét, miközben beszéltem. – Eljössz, bébi. Hányszor tudsz így járni a normálisak között az életedben?

A kisujjával az arcomra mutatott.

– De megijesztettem őt. – Felé nyúltam, és kivettem néhány extra Twizzlers-t.

– Ha kell, odarángatlak ma este. Most ne legyél már ilyen tutyimutyi. Ráadásul nekünk kell vigyáznunk rá. – Animal meghúzta a fotel karfáját és megemelkedett a lába. – Kaptam néhány infót Feybitől.

Témát váltott, én pedig azonnal megfordultam, és bejelentkeztem az oldalra, amit az üzenetküldésre használtam.

Három kérés volt találkozóra. Visszafordultam Animalhoz. – Mit hallottál?

– A legrosszabb módon akar téged. Már szinte fanatikusan hajt rád. Kérdezősködik rólad a régi csatornákon és néhány új csatornán. – Animal egyszerre két piros cukorkát tett a szájába.

– Nem szeretem az ilyen hírverést – ráncoltam a homlokom.

– Fogadok, hogy ezt ő is tudja. Megöltük néhány emberét egy prosti révén. Vagy bosszút akar állni, vagy rávenni, hogy neki dolgozz. Én így látom. – Animal hátradőlt a székben, hogy szinte elfeküdt. Nyikorgott.

A legnagyobb aggodalmam az volt, hogy ha valahogyan részt vett Christina elrablásának megszervezésében, akkor megint ilyesmit fog csinálni.

– Nem szeretem Feybit, és azt sem, ahogyan üzletel. Hagyom, hogy egy darabig a saját levében főjön. Szeretném elintézni az apámat, aztán foglalkozni azzal a vén szivarral. – Felálltam és kinyújtóztam. Szükségem volt a szunyókálásra és az edzésre. Talán fordított sorrendben.

– Elintézzük, amit tudunk, amikor tudjuk, de nekem el kell hagynom a várost néhány napra – figyelmeztetett Animal.

Az ő élete az övé volt. Többet tudott az enyémről, mint én az övéről. Nem szerettem feszegetni. Azokból az apró részletekből, amiket a barátságunk évei alatt elárult nekem, tudtam, hogy csecsemőként árván maradt, és már az első lélegzetvétele előtt drogfüggő volt. Egy tűzoltóságon hagyták.

Eléggé meg voltam lepődve, amikor elmondta az okát.

– Van egy kis családi ügyem, amit el kell intéznem.

Amennyire én tudtam, én voltam az egyetlen családtagja.

Nem kérdeztem meg tőle, hogy miről van szó. Majd ő elmondja, ha készen áll rá.

Hagyta, hogy én legyek az ő zaklató tetovált szörnyetege, és én pedig hagytam, hogy olyan titokzatos legyen, amennyire csak szüksége van rá.

Csak az számított, hogy ma este együtt leszünk, amikor újra találkozom Beccával. Ha hajlandó lesz beszélni velem. Összeszorult a gyomrom. Kilencvennyolc százalékig biztos voltam benne, hogy mindent elrontottam vele. De ez a két százalék átsegített az edzésemen.

~Becca~

Henry, két mosómedve, egy macska és én együtt aludtunk el az ágyban, miután Dick hazaért. Óvatosan felébresztett bennünket, amikor késő délután lett. Grillezett sajtból és levesből álló ebédet készített nekünk.

Henry és Dick ebéd utáni nyögdécselős csókjai tudatosították bennem, hogy jelenlétem a házukban rontja a szexuális életüket. Tudtam, hogy mindketten azt mondanák, hogy nincs semmi gond, de utáltam útban lenni.

A főbérlőm küldött egy sms-t, hogy az ablakaimat megjavították, és a riasztócég holnap jön, hogy új rendszert szereljen be.

Hálás voltam, hogy rendes fickó volt. Családos ember volt, akit személyesen érintett az ablakbedobós incidens, mert neki is volt két főiskolás korú lánya.

Valószínűleg holnap este már ott tudnék aludni. Vasárnap szabadnapom volt, így egy jó nap lenne arra, hogy megbirkózzak a félelmet keltő démonaimmal.

Henryvel felöltöztünk, és elvitt a kocsimhoz, mielőtt mindketten elindultunk a Meme's-be.

A nagy finálés jelmezünkben voltunk. A főnök utasított minket, hogy könnyedén sminkeljük ki magunkat, mert a bárban lesz egy arcfestő művész este, és mi leszünk az első ügyfelei.

Henry egy mélyvörös ruhát viselt, amihez ördögi kiegészítők illettek. Ő a bárpult mögött állt, én pedig az előtérben voltam ma este.

A jelmezemtől valahogy elmosolyodtam. Fekete fűzőm és hosszú, drapp szaténszoknyám volt. Az egészet kis koponyákkal hímezték. Olyan volt, mintha Nix színeiben lennék.

Nem tudtam nem gondolni arra, hogy vajon eljön-e ma este. Szerettem volna a kérdéseimre választ akartam kapni.

Még az égimeszelő magassarkúm elején is volt egy strasszkövekkel kirakott koponya, ott, ahová normális esetben egy masni szokott kerülni.

Henry ült először a művészszékben, én pedig a pult mögé mentem, és elkezdtem átnézni a készletet. Készen álltunk a rohamra, ha figyelembe vesszük az összes szeszes italt, amit külön erre az estére szállítottak.

Amikor Henry rám szólt, hogy én jövök, megdöbbentem a festékén. Az ördögi arca szexi és veszélyesnek tűnt. A csaj tehetséges volt.

Átvettem Henry helyét, ő pedig az enyémet az előkészítő munkálatokkal.

Az arcfestő nő idősebb volt. A keze biztos volt, de a feje egy kicsit remegett.

Nem kérdezte meg a véleményemet az arcfestésemről – csak végignézett rajtam, és ráncolta az orrát. – Ma este vadságra van szükséged.

Egyfajta jövendőmondó hangulatot árasztott magából, én pedig behunytam a szemem, kíváncsi voltam, mit fog nyújtani nekem, ami azt az érzést közvetíti, amit szeretne, hogy érezzek.

A festék egyszerre volt egy kicsit hideg és megnyugtató.

Végül megkocogtatta a vállamat. – Kész vagy. Vad. Megmondtam neked.

Kinyitottam a szemem, és egy kézitükörben megmutatta a tükörképemet. Elvigyorodtam. Egy koponya nézett vissza rám. Egy nagyon női koponya – de akkor is. Megvoltak a fognyomok, a torkomon végigvonuló csont, a mély festék a szemem körül.

Ha Nix jönne, egyformák lennénk. Azon tűnődtem, vajon a véletlen és a sors kötött-e alkut.

Henry rám kacsintott, amikor meglátta, mivel szembesülök. Megköszöntem az idősebb nőnek. Henryvel lefényképeztük a cipőinket Meme's közösségi oldalára. Kint sor állt, amikor kinyitottam az ajtókat. Oldalra léptem, és helyet csináltam a tömegnek. Néhányan megvárták, hogy a hostess ültesse le őket, mások egyenesen a bárpulthoz mentek. A ma esti zenekar eléggé ismert volt az államban. Átkozottul hamar megutáltam a tűsarkam.

Vártam rá. Tudtam, hogy így van. Azt akartam, hogy megjelenjen. Ez nem volt racionális. Elment a józan eszem. De az a bizsergés, amit akkor éreztem, amikor a szobában volt velem, olyasmi volt, amire sóvárogtam. Az a lángolás, amit éreztem, amikor egymás szemébe néztünk, függőséget okozott.

Határozottan menekülnöm kellene, ha Nix belépne a Meme's ajtaján. Hallottam a csengőket, ahogy az ajtó kinyílt, és megráztam a fejem. Alton jelent meg. Felöltözve – hála Istennek.

Vetettem egy pillantást Henryre, de ő éppen a sör töltésével volt elfoglalva. Gyorsan rám talált. – Hűha. Dögös csontváz. Sosem gondoltam volna, hogy ezt mondom.

A legjobb baszd meg pillantásomat vetettem rá. – Most viccelsz? Kérlek, ne nyomulj rám.

Alton megköszörülte a torkát, miközben a zenekar bemelegített. – Reflex volt. Bocsánat. Csak kivételesen úgy nézel ki, mint... – nem folytatta, és másról kezdett beszélni. – Az anyukád és én... mi sajnáljuk. A mait. Hogy aggódtál.

Úgy ejtette ki a mi-t, mintha engedélyt kapott volna tőle, hogy kettejükről, mint párról beszéljen.

– Figyelj. Anyám már rohadt régóta nem engedett be senkit a szívébe. Ha te vagy az, akit kiválasztott – szerencsés vagy. És jobb, ha most azonnal lelépsz, ha nem tervezed, hogy végig itt leszel az egész megpróbáltatásai alatt. Rákos. Nem szarakodhatsz vele. – Dühösen lapoztam egy újabb oldalra a rendeléstáblámon. Kicsit el is szakítottam a sarkát.

– Rossz irányból közelítettem meg a dolgot. Bocsánatot akartam kérni, de a jóváhagyásodat is egyúttal. Megkérni, hogy randizhassak az anyukáddal. Tudom, hogy nehéz út áll előtte. És nem beszélhetek az életünk hátralévő részéről, de most? Csak rá gondolok. – Megvonta a vállát. Ekkor vettem észre, hogy gombos fekete inget visel, amelynek négy gombja ki volt gombolva. Szegény anya.

– Nagyra értékelem, hogy idejöttél, és megpróbálod elsimítani a dolgot. A legfontosabb anya kényelme és elégedettsége. Ha ezt most megvalósítod, akkor minden rendben van. – A vállára tettem a kezem, hogy megnyugtassam.

Éreztem, ahogy kifújja a levegőt. – Nagyon köszönöm.

– Ajánlom, hogy monogám legyél, különben... – Keményen ránéztem, és elengedtem a vállát.

– Persze. Mármint tényleg – bólogatott. – A farkam a tiéd. Vagyis a családodé. Ó, Istenem. Inkább befogom a számat.

Oldalra léptem, mert rájöttem, hogy a bejárati ajtón lévő csengők hangja hatolt keresztül a tudatomon egy pár perccel korábban.

Ő volt.

Nix.

Fekete hosszú kabát, sötét ing és sötét farmer. Felemelte az állát, és szúrósan bámult Altonra.

Gondolatban végigvettem a beszélgetést, amit kihallgatott. A monogámiáról. Alton farkáról.

Figyeltem, ahogy összeszorítja, majd szétfeszíti a karját, és az oldalához szorítja az öklét. Fehér ujjpercek.

Animal belépett az ajtón Nix mögött, zsebre vágta a kulcsokat. Azonnal értelmezte a jelenetet, követte Nix halálos tekintetét, amelyet Altonra szegezett. Aztán meglátott engem.

A mozdulatom felkeltette Nix figyelmét.

Figyeltem, ahogy a koponyás arcfestésem vizuálisan megcsapta, és szinte láttam, ahogy a valóság, hogy egyformák vagyunk, szétárad benne.

Kiengedte az öklét, és mindkét kezét a szívére tette.

Amin rajta állt a nevem.

Kicsit elmosolyodtam, és a legjobb pukedlimet mutattam be.

Ő mély meghajlással viszonozta.

Szabadkozás nélkül kikerültem Altont.

Nix itt volt.

A szívem felmelegedett a látványától. Olyan volt, mintha valósággal láttam volna, hogy hiányzom mellőle, hogy ott lenne a helyem.

Ez lenne a szerelem első látásra, vagy nos, harmadik látásra? A tudatos józan eszemmel szemben próbáltam kifogásokat gyártani?

A fejem egy dolgot biztosan tudott. Nix nem volt biztonságban.

A szívem azt is tudta, hogy Nix az enyém.

Majdnem megbotlottam, amikor a szavakra gondoltam. Kinyújtotta a kezét – félt, hogy elesek. Összeszedtem magam.

A basszus felerősödött a bárban. A zenekar elkezdett egy dalt. A fények elhalványultak, de az elülső lámpafüzérek megvilágították őt.

– Bár vagy asztal? – kérdeztem tőlük.

– Ő ki? – Nix Altonra mutatott.

Átnéztem a vállam fölött. Alton az ujjaiból fegyvert imitált, majd úgy tűnt, felismerte, hogy Nix kiszúrta őt. Aztán igazgatni kezdte a haját.

– Egy fickó. – Szembefordultam Nixszel. Sok megbeszélnivalónk volt.

– Ennyit mondhatok. – Tettem az agyam, mire vad pillantást vetett rám.

– Miért beszéltél vele a monogámiáról?

– Az anyámmal jár. Figyelmeztettem őt – billentettem félre a fejem.

Néztem, ahogy a vállai ellazulnak.

– Egy kicsit birtoklóak vagyunk?

Animal előrelépett, és egy puszit nyújtott az arcomra. – Hagylak titeket játszani. Én ott leszek, és hallgatom a zenekart.

Megsimogattam Animal hatalmas bicepszét. Nix egyik lábáról a másikra állt.

– Én megyek a bárpulthoz – válaszolt az egyik kérdésemre.

Odakísértem egy székhez. Nem ült le, hanem mellettem várakozott.

– Jól vagy? – Majdnem az alkaromra tette a kezét.

– Jobban vagyok, most, hogy itt vagy. – Ez volt az igazság.

– Én is. – lépett közelebb.

Az árnyékok, amiket az arcára festett, csak azért, hogy ijesztőnek tűnjön, könnyeket csaltak a szemembe.

A kezét nyújtotta, tenyérrel felfelé. Semmi sem volt rajta. Ahelyett, hogy a kezemet az övébe tettem volna, az enyémet a keze alá helyeztem, és az ajkamhoz emeltem. Egy csókot nyomtam a tenyerének közepére. Fekete ajaknyom maradt utána. Aztán a szemébe néztem.

A köztünk lévő érzelmek szavak nélküli beszélgetést képeztek.

Azt mondta, hogy sajnálja. Hogy minden, amit tudtam, igaz volt. Tudta, hogy hol élek. A nevem ott volt a mellkasán.

Azt akartam, hogy tudja, kész vagyok félretenni mindazt, amit egy lánynak tennie kellene a biztonsága érdekében, hogy vele lehessek.

Az ajaklenyomatról a számra nézett. – Kérlek.

Motyogta, de én tudtam, hogy mit kért.

Mellé léptem, és lábujjhegyre álltam, csak egy kis magasságot nyerve a tűsarok miatt.

Ugyanezt a kérést leheltem. – Kérlek.

Elfordította a tekintetét, és lehunyta a szemét. Halk sípolással kifújta a levegőt, mielőtt felém fordította volna a fejét. Éreztem a csuklóját a hátam alsó részén. Úgy nyomta, hogy a testem egy vonalban legyen az oldalával.

Hagytam, hogy a gyanakvás leperegjen az arckifejezésemből, és csak a vágy maradt ott, amit iránta éreztem.

Közelebb hajolt, úgy, hogy az ajkaink majdnem összeértek. –  Rebecca.

Éreztem, hogy az ajkaim vége mosolyra húzódnak. Aztán véget vetettem a várakozásnak, és könnyedén a szájára tapasztottam a számat. Igazított a szorításán, és szembefordult velem. Testünk egymáshoz préselődött, és levegőt kellett volna vennem, de csak a csókja volt.

Olyan volt, mintha egy fémpáncél vett volna körül. A gyengédsége olyan volt, mint egy védőháló a legmagasabb kötél alatt.

Libabőrös lettem, és a tarkómon bizsergett. A szájának menta és önmaga íze volt. Az ajkai a mennyországot jelentették.

Henry rácsapott a pultra, és két, csordultig telt söröspoharat tett olyan közel, amennyire csak tudott hozzám.

Hátráltam, és bocsánatot kértem: – Bocs, H. Én csak...

– Tudom, mit csinálsz. És utálom, hogy félbeszakítom, de épp dugig vagyunk. Ha nem vetted volna észre. – Henry intett Nixnek. – Szia, cukorfalat! Isten hozott! Mit hozhatok neked?

Elvittem a rendelést a kilences számú asztalhoz, miközben Henry Nixszel csevegett.

Éreztem, hogy engem figyel. Magához hívott az energiája ezen a helyen. Diadalmas volt.

Megtaláltam Animalt, és felvettem az italrendelését a két nőnek, akikkel együtt volt. Ő egy üdítőt kért magának.

Felismertem a két barátnőt. Szerelmesek voltak belé. Nem hibáztattam őket. Animal érzéki fickó volt. Amikor Henrynek leadtam a rendeléseket, igyekeztem Nix mellé állni. Éreztem a kezét a csípőmön.

– Olyannak látni téged, mint én vagyok – hipnotikus.

Felnéztem az arcára. Annyi minden volt benne.

Lenéztem az arcára. Annyi vágy és szükség volt az arckifejezésében. Meg akartam gyógyítani. Előrehajoltam és megcsókoltam a homlokát. Henry elkészítette Animal rendelését, én pedig arra vártam, hogy oda adhassam neki a hatalmas adagját. A szintet kellett volna végigjárnom, ellenőrizni az üres helyeket. De Nix itt volt, szóval...

– Dolgozhatsz. Tudom, hogy dolgoznod kell. – Megsimogatta a csípőmet. Fogtam egy tálcát Animal és a barátai italainak. Át kellett furakodnom a tömegen, hogy eljussak hozzá. A hatalmas embertömeg, ami ma este itt volt, kezdte meghaladni a törvényesen megengedett határokat. Hamarosan tálcáról át kellett állnom arra, hogy csak a kezemben tartsam az italokat. Másképp nem lehetett volna manőverezni.

Az ajtón belépő vendégek többsége a bárba jött, vagy a táncparkettre. Az asztalok többnyire onnan kerültek ki. Közel sem rendeltek annyi előételt, mint vártam. De a zene menő volt. Ez a banda király volt. A tömeg is velük együtt énekelt.

Utána a színpadon felszolgáltam a zenekarnak egy újabb üveg vizet. A basszusgitáros megragadta a kezem. Próbáltam elhúzni, de nem engedte. A vendégek, akik tudták a nevemet, elkezdték skandálni.

Vonakodva engedtem, hogy az oldalsó lépcsőhöz vezessenek. Az énekes épp a dalának a búgó részéhez ért. A csábítós rész. A basszusgitáros átadta a kezemet a barátjának, és folytatta tovább a ritmust. Az énekes térdre ereszkedett, és mesélni kezdett egy szexis éjszakáról közte és a dalban szereplő lány között.

Nem tudtam megállni, és Nix felé néztem. Az állkapcsa megfeszült. Nem volt boldog. Tudtam, hogy minden jogom megvan ahhoz, hogy ott legyek – pokolba is, az, hogy szórakoztatónak láttak, biztosan segített a borravalóban. De nem tehettem ezt vele.

Tiszteletben akartam tartani ezt az érzést, amit iránta éreztem, és határozottan meg akartam tartani ezt az újonnan szerzett ragaszkodást és elkötelezettséget, amit mutatott irányomban. Szélesen elmosolyodtam, és elhúztam a kezemet. Olyan gyorsan szaladtam, ahogy csak a sarkam bírta.

Szerencsére a dal szempontjából működött, mert az énekes azon kesergett, hogy elvesztette a lányt. Még mindig énekelte nekem a dalát, miközben én asztalról asztalra rohangáltam, hogy üres poharakat gyűjtsek, és végül nagyon szórakoztató lett.

A vendégeim vagy azt mondták, hogy dobjam az énekest, vagy hogy vegyem vissza. Úgy tettem, mintha a srác valójában az unokatestvérem lenne.

Mire visszaértem Nixhez, már sokkal nyugodtabbnak tűnt. Megvártam, amíg Henry újratöltötte az italokat, és feljegyeztem, ki mit kap, miközben az írást ürügyül használva nekidőltem.

Végigsimított a kezével a hátamon, és elfeledtette velem, hogy mi a fenét csinálok. Egy oldalpillantást vetettem rá.

– Mi az? – Felemelte mindkét kezét.

– Nem tudok koncentrálni, ha hozzám érsz. – Csúnyán néztem a kezére.

Az ajkába harapott. – Bocsánat. Eléggé lehetetlen nem hozzád érni.

Figyelmen kívül hagytam, amennyire csak tudtam, de tudtam, hogy a teljesítményem alulmaradt.

Felajánlotta, hogy segít nekem cipelni a hatalmas rendeléseket, amiket ki kellett szállítanom, a poharakkal sokkal nehezebb volt megbirkózni. Féltékeny voltam, ahogy figyeltem a bárban lévő nőket, amint úgy mustrálják Nixet, mintha tömör aranyból lenne.

A hátsó helyiségből érkező három újabb pincérnő, mind felöltözve és kifestve, elterelte a figyelmemet.

Henryre pillantottam – ő is ugyanúgy észrevette, mint én. A főnök biztos az utolsó pillanatban rendelte be őket. Nagyon furcsa. Úgy értem, egyfelől nagyra értékeltük, mert ma este nagy volt a nyüzsgés, másfelől viszont osztoznunk kellett a borravalóinkon.

Néztem, ahogy Henry megrázza a fejét, és eltűnik a borravalóval teli tégellyel a pult alól a hátsó szobába.

Nix beszélgetni kezdett Animallal és a nőcsapatával – akik most már hárman voltak. Elnézést kértem, és átvágtam a tömegen a pult mögé. Miután kinyomtam az ajtót, megtaláltam Henryt egy másik borravalós üveggel.

– Baszódjanak meg. A borravalógyűjtés csak most kezdődik el. – Henry átnyújtotta nekem az üres műanyag üveget, hogy tegyem a pult alá.

Mindketten elkezdtünk italokat készíteni, és hagytuk, hogy az új lányok vigyék ki őket. Felhúztam a Crocsomat, és Henryvel koccintottunk a gumitalpú cipőink egészségére. – Dicsértessék a kényelmes cipő! – Nevettem, miközben négy bonyolult lángoló italt készítettem ki egy asztalra.

Nix visszatért a bárszékére, és adtam neki egy sört. Néhány másodpercre elmerültem a lenyűgöző szemében. Áthajoltam a pulton, és az ajkam az övére tapasztottam. A nyögése arra ösztönzött, hogy még közelebb húzódjak hozzá.

A bejárati ajtó csengőhangja zökkentett ki a kábulatból. A főnök állt ott. Soha nem jött be a bárba. Soha. Csak e-mail és sms volt. Felismertem a véletlenszerű FaceTime-konferenciákról, amiket velünk, alkalmazottakkal tartott.

Néztem, ahogy Nix oldalról figyeli a csoportot. Főnök és egy csapat férfi jött a bárba.

– Főnök, jó látni téged. Szerezhetek egy asztalt? – A pénztárgép mellett összeszedtem néhány étlapot.

Nix a lábát nézte, és úgy tűnt, mintha el akarna tűnni. Reméltem, hogy megérti, miért kellett abbahagynom a csókolózást.

Főnök ahelyett, hogy hozzám szólt volna, a balján álló férfira nézett. – Feybi, mit akarsz csinálni?

A Feybi nevű férfi figyelmen kívül hagyta a Főnököt, és helyette Nixhez fordult: – Mercy, gondoltam, hogy itt talállak.