11 - 12. fejezet

 

11.

KURVÁK

Fenix

Fordította: Jane

Az, hogy Animal velem volt ezen a megbeszélésen egyszerre volt jó és rossz is. Szerettem egyedül dolgozni, mert tudtam, hogy csak a saját életemért felelek vagy a saját életem kockáztatom. Tudtam, hogy képes boldogulni egyedül is és bárki mással is elbír. De akkor is. Egy fél embernyivel volt magasabb és nehezebb nálam. De én őrült voltam. És ettől kiszámíthatatlan voltam. Nehéz volt követni egy tervet, amikor sosem volt tervem. Ezért voltam sikeres abban, amit csináltam. Őrült kockázatokat vállaltam.

Mindketten a motorjainkon ültünk és ebben volt valami bajtársi. Felé bólintottam, amikor elértük a jelzőlámpát.

Sötét éjszaka volt, a felhők eltakarták a holdat és az összes világosságot, amit normális esetben nyújtott. A kedvenc időszakom az éjszaka volt. A sötétség volt a legbiztonságosabb számomra, a fekete szín volt a mentsváram. Amikor fiatalabb voltam, kerestem a sötétséget. Ha az apám nem tudott megtalálni, akkor nem tudott bántani. Olykor így védtem magam, amikor anyámat verte. Éreztem a feltörekvő szégyent, kifújtam a levegőt és koncentráltam.

Kibaszottul elcseszett voltam fejben. Próbáltam a motoromról az előttem lévő útra koncentrálni, de csak Christinára tudtam gondolni, az egyetlen okra, amiért hajlandó vagyok ezzel a vén fasszal találkozni. Örökre elraktároztam magamban, amikor szuperhősnek nevezett. Igyekeztem én is olyan erős lenni, mint ő, olyan egyenes gerinccel járni, ahogyan ő tette, annak ellenére, hogy nagyon sok műtéten kellett átesnie. A nagyapja volt a probléma. Nem tudom, hogy milyen vagy mekkora gondot jelentett, de egyáltalán nem tetszett a dolog.

Animallal befordultunk két utcán, aztán máris ott találtuk magunkat az éjszakai pillangó kisasszonyok körében, akik nagyon örültek nekünk, amikor leparkoltunk eléjük. Hagytam, hogy Animal vegye kezébe az irányítást.

– Hölgyeim, ki akar ma este pénzt keresni?

– El tudom kapni a bokádat a cickóimmal – A nyurga barna csaj, akinek a hajában lila csíkok voltak, buján rákacsintott Animalra.

– Mi a neved, hercegnő? – nézett végig rajta Animal.

– Helena – nyalta meg az ajkait a lány. Parfümjének édes illata belebegte az éjszakát.

Egy rámenős szőke bevágódott Helena elé. – Nem, mit szólnátok hozzám? Meg tudok tartani egy barna ceruzát a seggemmel.

Néztem, ahogy Animal próbálja felfogni, hogy mit is mondott az öreg kurva.

– Debra vagyok.

Helena úgy vigyorgott Debrára, mintha lenne értelme annak, amit mondott. – Tényleg képes rá.

Animal összeráncolta a homlokát és a háttérben lévő csendes lányra mutatott. – Te. Te benne lennél?

Helena előre tolta a nőt. – Szégyenlős. A neve T.

T előbukkant az árnyékból, arcának felét fekete haja takarta. Bólintott Animal irányába, de egy szót sem szólt.

– Ő lesz az, őt fogjuk használni. – Animal elővett egy sisakot és átnyújtotta neki, de a lány nem vette el, csak közelebb lépett. – Az összeget akarod tudni? – kérdezte tőle Animal.

T felhúzta a szemöldökét.

– Két száz dollár kb. két perces melóért – nyomta oda a sisakot.

T lenézett a férfi ölére, majd fel az arcára és elvigyorodott.

– Nem olyan jellegű munka lesz. Hogy lehet, hogy egy nő, aki nem beszél, mégis nagyokos? – mosolygott rá Animal.

T vállat vont.

– Két perces meló? Azt én is meg tudom csinálni! – dobbantott Debra.

Helena horkantott. – Biztos vagy benne? A munkamorálod elég gyanús. talán akkor, ha minden perc után tartasz némi szünetet.

Debra gyűlölettel fordult a magasabb kurva felé. – Szeretnéd újra látni a ceruzás trükköt, Kanada?

Helena nem jött zavarba. – Meg akarod mutatni újra, ugye?

Debra izgatott és türelmetlenné vált. – Valami olyasmi.

T kinyújtotta a kezét és mindketten megérintették az öklükkel. – Vigyázz magadra, T.

Amikor a lányok eltűntek a sikátorban, T elővette az antibakteriális gélt és bekente vele a kezét, ahol a másik kettővel érintkezett. Majd feltette a sisakot, és úgy pattant fel Animal mögé, mintha már ezerszer ült volna a motorján.

Bíztam Animal döntésében. Elvittük a lányt a város egyik jobb negyedébe, hogy elmagyarázzuk neki, hogy mit is szeretnénk tőle.

Odaadtam neki egy darab papírt. – Odaadod ezt az ősz hajú idős fickónak. Aztán kijössz. Ne beszélj velük – amiben úgy tűnik, hogy alapból jó vagy.

Animal átnyújtott neki egy száz dollárost. – A többit akkor kapod meg, ha elvégezted a melót.

T fogta a pénzt és a farmerja zsebébe dugta. Aztán kinyújtotta a kezét Animal felé és várt.

– Mi az? Nem felel meg így az üzlet? – nézett le rá a férfi. Meg se rezzent a nő, csak várt.

– Acélidegek, T? Jól van, jól van. Tisztelem ezt – mondta Animal és átnyújtotta a másik százast is.

T bedugta a bankót a másik mellé, majd letette a hátizsákját, amiből egy 26-os Glockot vett elő és egy marék golyót.

– A francba – vágta rá Animal.

Tágra nyílt szemekkel néztem rá, T nem egy tipikus kurva volt.

Megtöltötte a fegyvert, ellenőrizte, majd bedugta a nadrágja derekához.

T átnyújtotta Animalnak a hátizsákját, és összehúzott szemekkel nézett rá. – Szeretnéd, ha vigyáznék rá? Rendben, találkozunk a szokott helyeden, miután átadtad az üzenetet.

T állkapcsa megrándult. Barna szemei voltak, most, hogy már láttam is őket. Összeszedett és nyugodt volt. Egy kőkemény gyilkos magatartásával állt ott. Kezdtem egy kicsit megkedvelni.

Animal elmagyarázta neki, hogy a park melyik útvonalán menjen és hogy Bat Feybi hogyan néz ki. Amint T eltűnt a sötétben, mi is elindultunk a következő színhelyre.

Átvittük a motorjainkat az út másik oldalára az aluljáróba. Animal itt fog meghúzódni, felfegyverkezve. Ha valaki más jelenne meg Bat-en kívül, akkor Animal azonnal kivégezné. Az üzenet, amit T át kellett, hogy adjon, tartalmazta az útvonalat, hogy hogyan is jöhet ide, és, hogy egyedül tegye. Lehet nála fegyver, de telefon és lehallgatókészülék nem. Rászánok öt percet, így az embere tíz percen belül érte jöhet.

Négy különböző módon lehetett innen kijutni, és mindennel fel voltam fegyverkezve, amit az ilyen munkákhoz szerettem magamnál tudni. Levettem a sisakom és feltettem a símaszkom. Nem szerettem mutogatni a koponya tetoválásomat, mert szerettem rejtélyes maradni. Ez volt a legbiztonságosabb módja az üzletelésnek. Ha minden a terv szerint fog menni, akkor Animalt senki nem fogja meglátni.

Kinyújtóztam, mielőtt ellenőriztem az összes fegyverem. Éreztem, hogy rezeg a telefonom, és összeráncoltam a homlokom. Le fogok maradni egy alkalomról, amikor Becca belép az applikációba. Majd látni fog néhány videót arról, ahogy én játszom a géppel, majd felugrik a karbantartás kiírás, aztán megint a videók. Kezdtem ideges lenni. Túl akartam már ezen lenni és olyan helyre menni, ahol figyelhetem a játékot. Szüksége volt az adagjára, és én akartam az lenni, aki ezt megadja neki.

Izgatott lettem attól, hogy tudtam, holnap szemtől szemben fogok vele állni. Úgy gondoltam, hogy mentálisan nem vagyok felkészülve arra, hogy találkozzak vele, de aztán összekaptam magam, mert évek óta követtem őt, soha nem fogok készen állni, így most kell megtennem, gondolkodás nélkül.

Hallottam, ahogy Feybi drága papucscipője a kavicsokon közeledik, így csak is ráfordítottam minden figyelmem. Néztem és kerestem az árulkodó jeleket. Tényleg egyedül jött? Valószínűleg nem. De Animal úgy is látta, ha valaki felénk közeledik. Át kellett jönniük a kis völgyön és így tökéletes rálátása volt ránk.

– Mercy – kiabálta Feybi az utcáról ismert nevem.

Nem válaszoltam, túl magabiztosan csengett a hangja. Elnéztem mögötte, de csak a kopár utat láttam.

– Már ki volt választva egy megbeszélési pont, nem kellett volna módosítanod – Feybi végre látótávolságon belülre került. Úgy állt ott, mint egy nagy kupac szarzsák. Mintha túl nagyok lennének a heréi, úgy terpesztett. Mintha mindent ő irányítana és mintha úgy kellene történjen, ahogy ő akarja.

Kivártam. Ő kérte, hogy találkozzunk, nem én.

– Egy kurvát küldtél hozzám? Kedves ötlet, de nincs szükségem, hogy puncit vegyek, ha érted mire gondolok. – Keze az ágyékára tévedt, mintha valami új hűtőt mutogatna egy potenciális vásárlónak.

Oldalra döntöttem a fejem. Nem fogok a kezére játszani, ki kell, hogy teregesse a kártyáit.

– Figyelj, csak meg akartam még egyszer köszönni az unokámmal kapcsolatos szerencsétlen események rendezését. – Máris belekezdett a nagyzolásba. Ránéztem a fehér öltöny nadrágjára, fekete ingére. Úgy öltözött, mintha a Keresztapa filmből csöppent volna ki, hiszen még az arany nyaklánc is ott lógott a nyakába. Úgy látszik, hogy tényleg létezett olyan, hogy túl gazdag. Bat Feybit a ruházatából kiindulva, úgy tűnt, hogy csak bólogató, igenemberek vették körül. Valahol, valaki azt mondta neki, hogy jól öltözött. De tévedtek.

– Mi Christina kedvenc meséje? – Nem tudtam, hogy miért hoztam fel a témát.

– Mi van? – állt meg.

– Hallottál – vettem halkra a hangom.

A magasba emelte a kezét. – Mi a faszért tudnám?

Néztem, ahogy megrándul az arca, ahogy az unokájára gondol. Vajon bűntudat volt? Nem voltam biztos benne. De valami átfutott rajta. Talán a kislány iránt érzett empátia hiánya volt az, ami kiült az arcára.

– Elfoglalt ember vagyok, nincs időm ilyen marhaságokra – rázta meg a fejét.

Témát váltottam, de tovább folytattam az analizálást. – Milyen következményeket szabtak ki Kaleotosok a beavatkozás miatt?

– Miért? Ja, igen! Hát, egy pár emberem belefutott ebbe-abba – simított végig ezüstös haján.

Igazam volt. Csak eljátszotta az aggódó nagypapát. Mert ha az ősellenséged valami ennyire drága kincset vesz el tőled, ami ennyire fontos, akkor miszlikbe aprítod. Lenne egy listád arról, amit tettek és mindent helyrehoznál.

Levettem a maszkom. Tudtam, hogy a távoli bolt fényei meg fogják világítani az arcomon lévő tintát. A sötétség fenyegető lesz, a szemeim félelmetesek.

– Ó, a francba, neked tényleg egy egész koponyád van. Úgy értem, legutóbb nem láttam, de ja, mindegy. Munkát akarok ajánlani...

A motorom már ki volt támasztva, így, amikor leszálltam róla, megállt egy helyben. Lassan közelítettem Feybihez, nem szakítva meg a szemkontaktust.

Túl nagy és vén seggfej volt, ahhoz, hogy félelmet mutasson. Nem maradt volna ennyi ideig a topon, ha félős picsa lett volna. De abban biztos voltam, hogy ezer éve nem ment sehova az őrei nélkül.

Volt annyi esze, hogy abbahagyja a dumálást. Tudta, hogy a dolgok megváltoztak. Amikor szemtől szembe álltam vele, fújtattam egyet, csendesen beszéltem, olyannyira, hogy közel kellett hajolnia hozzám, hogy hallja, amit mondok.

– Ha valaha is tudomást szerzek arról, hogy közöd volt Christina elrablásához, akkor azt nagyon megbánod – kihúztam magam, közelről figyeltem. Egész jó pókerarca volt, de a bal szeme egy kicsit rángani kezdett.

– Hogy gondolhatsz ilyet? Szeretem azt a kislányt. Teljesen összetörtem. De üzletember vagyok, nem mutathatom ki. Neked ezt meg kellene értened – igyekezett újra irányítani.

Lassan megráztam a fejem. – Ha valaha látni fogod még ezt az arcot – mutattam a lefegyverző, állandó maszkomra –, az azért lesz, mert örök ellenségek leszünk.

Néztem, ahogy nagyot nyelt. – Figyelj, megértem, hogy egy aduász vagy, de kell valaki, aki irányítja a célpontokat, vagy, hogy mit tehetsz. Nekem pedig van munkám, amit valakinek el kell végezni. Olyan forrásaim vannak, amelyeket el sem tudsz képzelni.

Valójában el tudtam. Már elkezdtem betörni a pénzügyei közé, mert a pénze mindent elárult, amit maga az ember nem.

Taktikát váltott, amikor nem beszéltem és meg sem mozdultam.

– A fiam nem akarja kivenni a részét az üzletben, így szükségem van valakire, akiben megbízhatok. A munka, amire te képes vagy, és ahogyan képes vagy dolgozni... tudom, hogy diszkrét vagy. Tudom, hogy nem ragaszkodsz senkihez. Nagyon jól tudnánk együtt dolgozni – kezdte összedörzsölni a tenyerét.

Volt valami családi dráma a háttérben, de az utolsó ember, akinek bűnhődnie kellett ennek az embernek a bűneiért, az egy hét éves kislány volt.

Felemeltem a kesztyűbe bújtatott kezem, és az ujjam az álla alá tettem. Igyekezett elhúzódni tőlem, de nem hagytam. Nem hátrált meg, mert azzal csak előnybe részesített volna.

Végül, annak ellenére, hogy dühösen nézett, nem tett semmit. Most meg ráosztottam az ítéletem. – Gonosz ember vagy. Bántani akarsz embereket. Egyedül fogsz megdögleni és le vagy döbbenve, hogy az erőd és a gazdagságod nem tud megmenteni. Semmi nem fog megmenteni tőlem. Christina biztonságban lesz. Ameddig ő él, addig te is életben maradsz.

Rámordultam, mint egy fenyegető kutya. Egy füttyöt hallottam. Animal figyelmeztetett, hogy túl sokáig húztam az időt. Visszafelé mentem a motoromhoz. Egy kérdésem volt még.

– Hol van a kurva?

Batet a hideg rázta, láttam, ahogy végigszáguld rajta, ezért őszintén válaszolt. – Nem tudtuk, hogy fog alakulni ez, így magunknál tartottuk.

Beindítottam a motoromat és kiszáguldottam az alagútból. Animal a nyomomban volt.

Nem hagyhattam, hogy T-t fogva tartsák.

Fegyverek dörrentek a csendes éjszakába, ezért megfordultam és Animal követett. Nem volt időm elmagyarázni neki, hogy harcba indulunk azért a nőért, akit épp megvettünk, de nem is kellett, tudta.

Még csak be sem tudtunk fordulni a parkhoz, a lány kirohant az ösvényen.

Animal nem állította le teljesen a motort, hanem kitárta hatalmas karját a lány felé. T felpattant a motorra, kezében ott lobogott a fegyvere. Ahogy felhajtottunk a hídra, ami alatt a folyó húzódott, a visszapillantó tükrömben láttam, ahogy a folyóba dobja a fegyverét. Négy lövés dördült. A hosszabbik úton mentünk vissza a sarokra, ahol állni szokott. Lepattant a motorról és azonnal elindult, otthagyva minket.

Animal utána kiáltott. – Hé!

Nem fordult meg, így Animal a nevét kiáltotta. – T!

Megállt és oldalra biccentette a fejét, csak a profilját láttuk.

– Adósaid vagyunk a fegyverért, és tudták, hogy kurva vagy, így nem hiszem, hogy okos dolog itt maradni – mondta a barátom és már nyúlt is farzsebébe.

Láttam, ahogy a lány szája félmosolyra húzódik, majd megfordulva mindkét kezével beintett nekünk. Eltűnt azon az úton, ahol korábban a többi prosti is.

Animal a magasba emelte a kezét. – Most mit csináljunk?

Megráztam a fejem és intettem, hogy húzzunk. Volt egy olyan érzésem, hogy T nagyon is jól tud magára vigyázni. De azért majd figyelni fogom, hogy nem-e bukkanok valami vérdíjra a dark weben, amit rá tűztek ki.

Animallal megfordultunk és elindultunk a sötét éjszakába. Feybi gonoszabb volt, mint azt korábban gondoltam. Valami szar fog történni és én utáltam a meglepetéseket.

 12.

NINCS MENEKVÉS

Becca

Fordította: Jane

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is eljön a pillanat, hogy sminket kenek a térdemre, de éppen ezt műveltem. A zúzódások, amelyeket akkor szereztem, amikor a csempére zuhantam, csúnyák és fájdalmasak voltak. De jól voltam. A ma esti ruhám el fogja takarni a térdeimet, legalábbis nagy részben. A loknis szoknya sokkal jobban el fogja fedni a sérülésemet, mint a szokásos forrónacim.

Még eddig semmilyen fejlemény nem volt azt illetően, hogy rájöjjenek ki támadott meg a fürdőben. Abban reménykedtem, hogy a rendőrség azonnal elkapja. A rendőrnek, akivel beszéltem, az volt a feltételezése, hogy biztosan egy csavargóra nyitottam rá, aki talán a mosdót használta alvóhelynek. Az étterem hátsó ajtaja pont a női mosdó ajtaja mellett volt, és mindig egy kicsit ki volt támasztva, hogy a dolgozók ne záródjanak ki, amikor kivitték a szemetet vagy cigiszünetet tartottak. Most már becsukják, de attól függetlenül soha nem fogok visszamenni oda.

Alton rám írt meg anyára, közös chatünk volt, ahol érdeklődött a hogylétünk felől. Anya nagyon is buzgó volt, minden infót megosztott vele, még képeket is küldött neki rólam. Meghaltam legbelül.

De ma este dolgoztam. Tegnap előtt még izgatott voltam, hogy szezonon kívüli Halottak napját ünnepelünk Meme's-nél. Valami más, mint a megszokott, unalmas dolgok.

De ennek ellenére a hideg rázott, ideges voltam. Valószínűleg szabadnapot kellene kivennem, de szerettem szembenézni a félelmeimmel. Soha nem akartam átengedni nekik az uralmat.

Kisminkeltem az arcom, egy sötét gótikus tündér kinézetre szavaztam, amit egy YouTube videó segítségével hoztam össze. Még fekete szárnyakat is szereztem magamnak, amelyeket az anyósülésre tettem az autóúton. Eléggé világos volt még, amiért hálás voltam, mert azt hiszem eléggé nagy gondot fog okozni egyedül közlekedni a sötétben.

Még mindig nem mondtam el Henrynek, hogy mi történt, főként azért, mert ha elkezdek erről beszélni, akkor tuti elsírom magam. És már úgy éreztem kibőgtem magam. Majd ma este, munka után elmondom neki. Mert a barátok számítanak a barátokra ilyen esetekben. Elgondolkodtam azon, amikor őt elrabolták, ami sokkal rosszabb volt, mint amin én mentem keresztül, de valószínűleg lesz pár jó tanácsa, hogy hogyan kezeljem a félelmet. Természetesen a nagyon kigyúrt pasija is nagy segítség lehetett.

Amikor a Meme's-hez értem, le voltam nyűgözve. Egy csapat a fényeket szerelte fel, bent is minden nagyon ünnepélyesen festett. Selyemvirágok és cukor-koponyák díszítettek mindent. Műgyertyák égtek mindenfele. A DJ éppen szerelte össze az eszközeit és Henry a bárnál volt. A szerelése nagyon jól nézett ki. Nevetni kezdtem, mert ma este én voltam a sötét angyal, ő pedig a fehér angyal. Só és bors. Pont illettünk egymáshoz. Felém fordulva megrázta a cickóit és én ugyanezt tettem. Megkerültem a bárpultot, hogy készíthessünk néhány szelfit. A Főnök írt egy üzit, hogy képeket szeretne a dekorációk között, minden lehetséges közösségi felületen, ami Meme's-hez tartozik. És nem tudtam hibáztatni érte. Henryvel iszonyatosan dögösen néztünk ki. A bár iPadjét használtuk, hogy feltöltsük a képeket, de mielőtt fellőttem volna őket a felhőbe, egy kicsit hezitáltam, amit Henry észre is vett.

– Mi a baj, Szép Didik?

Megráztam a fejem. – Semmi. Minden rendben – mondtam, majd betaggeltem minden képen a Főnököt, és ez azonnal reakciókat váltott ki.

Henry a vállamra tette a kezét. – Tudom, hogy hazudsz.

– Elmondhatom később? Eléggé elcseszett szitu, és sírni fogok – válaszoltam, de nem néztem rá.

– A francba, persze. Az anyádról van szó? Várj, oké, később dumáljunk. De anyád jól van? Minden rendben lesz.

Lehunytam a szemem és próbáltam bármi másra gondolni, mintsem arra, hogy mennyire el akartam neki mondani, ami történt. Nem működött.

– Tegnap elkapott valami fickó a mosdóban. – Éreztem, hogy könnyes lesz a szemem.

Henry szeme is könnyes lett, ahogy próbálta feldolgozni, amit mondok. – Mi a franc?

Legyezni kezdtem a szemeimet, hogy felszárítsam a könnyeimet. – Jól vagyok, csak némi horzsolás van a térdemen – a hangom egy kicsit elakadt.

Henry rám sandított. – Tudod mit? Érezzük jól magunkat ma este, és beszéljünk később.

Henry megölelt, de a szárnyai az arcomba csaptak, ahogyan az övéi is az enyémbe. A fülembe suttogott. – Ezért nehéz dögösnek lenni, amikor egy angyal vagy.

Nevetni kezdtem a hirtelen teóriájától.

– Ezt csak egyszer mondom el. Bármikor hazamehetsz, de ha maradni akarsz, az is rendben van – dörzsölte meg a karomat.

Szótlanul és bólogatva egyeztem bele.

– Na, akkor essünk neki. Rendben, menj, nézd meg a te térfeled. Van jó pár nyeremény és csupa vicces dolog, amit kioszthatunk. Ma este nagyon szórakoztató lesz a munka. Bárcsak mindig ilyen lenne – csapott Henry a seggemre, ahogy elmentem mellette. Szökdelve megkerültem a pultot és hamis, de angyali mosolyt erőltettem az arcomra.

Ma este jól fogom érezni magam, mert a tegnapi napnak már vége van. Igyekeztem nem agonizálni azon, hogy a képem ott virít a bár honlapján, elárulva a nagyvilágnak, hogy hol vagyok. Vagy azt, hogy az itteni mosdó egy személyes volt, és eléggé elszigetelt. Vagy, hogy mindenki be lesz öltözve jelmezbe. De nem gondolkodtam ilyeneken.

~Fenix~

Kétszer is az ajtóhoz sétáltam, megérintettem, majd elléptem tőle, harmadik alkalommal kinyitottam, majd becsuktam. Meme bárja. Ahol jelenleg Becca volt. Ahol én voltam.

Animal azt mondta, hogy később ő is be fog ugrani, és ajánlja, hogy beszéljek a Pincebeli Lánnyal, vagy ő fog minket bemutatni egymásnak.

Eljött az idő. A bőrkabátomat viseltem, amely alatt nem volt rajtam a megszokott kapucnis felsőm, ami mögé rejtőzni szoktam, és most nagyon buggyosnak éreztem a kabátot. Lecsekkoltam Meme Instagramját és láttam, hogy Henry és Becca mennyire csábítóan néznek ki a fekete és fehér angyal jelmezükben.

Egy tíz srácból álló csoport motivált, hogy felemeljem a seggem és ide jöjjek. A birtokló énem, az vezetett ide.

Kinyitottam az ajtót. Lenéztem a kabátomra és a sötét farmeromra. A katona bakancsaim eléggé megviseltek voltak. Az arcom pedig... olyan volt, amilyen. De végre egy teremben lehettem vele.

Meme's dekorációja főként koponyákból állt. Virágok, csontvázak és gyertyák alkották a dekorációt mindenfelé.

Becca háttal állt nekem. Éreztem, hogy hol van. Tudtam, hogy mi merre van a bárban, mert néztem a biztonsági kamerákat rendszeresen, de itt lenni, teljesen más élmény volt.

A teremben mindenki sminket viselt, legalább öt másik fickónak volt koponya festve az arcára.

Becca asztalai bal oldalon voltak, és én oda is kérettem magam. Általában a hely eléggé pangott, de ma este egész jól festett.

Becca egy huncut angyalnak nézett ki, és én legszívesebben odamentem volna, és megcsókoltam volna. Fekete angyalszárnyakat viselt és sötét rúzst, a fekete korszett úgy szorította fel a melleit, hogy legszívesebben leborultam volna eléjük. Szoknyája loknis volt, fekete magassarkújának ezüstös sarka volt. Mosollyal az arcán táncolt ki egy kliens érintése elől.

– Visszajövök. Hadd üdvözöljem azt a vendéget – mondta, majd rám nézett, és a szám kiszáradt. Mosolygott, tudtam, hogy hozzátartozik a munkájához, de olyan volt, mintha visszarepültem volna az időbe, amikor gyerekként bátorságról tett tanúbizonyságot a bevásárlóközpontba.

Egy szikrányi félelmet éreztem, azon tűnődve, hogy vajon azt gondolja-e, hogy olyan vagyok, mint az apám. Aztán egy nyugtató lélegzetet vettem, mert a tinta elrejtett, és ez is volt a célja.

– Hello! Üdv a Meme's-be! Az első ital ingyenes, amiatt a nagyon profi smink miatt. Becca vagyok és ma én foglak kiszolgálni.

Átnyújtott egy menüt a tálcájáról. – Nem nyomják azok a cipők a lábad?

Annyira hülye voltam, hogy lehet, hogy ez volt az első kérdésem? Most voltunk először szemtől szembe évek óta, úgy, hogy nem választott el semmi. Szórakoztatónak találta és topogott a lábával.

– Kurvára!

Aztán közel hajolt és a fülembe suttogott. – De nem mondd el a főnökömnek, hogy ezt mondtam – kacsintott.

Biztos voltam bele, hogy csak színjáték volt, mármint a barátságossága és a kacsintás is. A pincérnők és pultosok mind a jattokra hajtottak. Szemei kéken csillogtak és a bőre biztosan a legpuhább dolog volt a földön, legalábbis úgy sejtettem.

Így, ebben a formában láthatott engem, nem kellett elmagyaráznom az elcseszett múltamat. Vagy, hogy évekig a nyomában voltam.

– Bármilyen titkot megtartok, amire csak szükséged van – döntöttem oldalra a fejem és én is rákacsintottam.

– Ez a festék hihetetlenül jó.

Összerezzentem, ahogy keze az arcom felé emelkedett. Az érintése, ha megérintene... viszont még mielőtt megtörtént volna a kontaktus, leengedte a kezét. – Művész vagy?

Megráztam a fejem, féltem attól, hogy mi lesz, ha megérint vagy ha mégsem. – Ismerek egyet!

– Becca!

A legjobb barátnője, Henry, kezelte a bárpultot. Annyi apró részletet ismertem Becca életéből, hiszen évekig a nyomában voltam. Felemelt egy öngyújtót.

Becca hátranézett a válla fölött. – Mindjárt megyek.

Felém fordult. – Utálja a lángoló piákat. Mennem kell segíteni neki. Nem tudom, hogy miért. Rendelsz valamit? – kérdezte mosolyogva.

– Abból kérek, legyen az bármi is, amit épp lángra fogtok lobbantani – húztam fel a szemöldököm.

– Egy veszélyeset? Rendben. Intézem. Remélem, hogy acélbetétes a bakancsod, mert ez a pia kellőképpen seggbe fog rúgni – mondta, kezét a vállamra téve. – Mindjárt jövök.

Az érintése olyan volt, mint egy élő kötelék, még így ruhán keresztül is. Nagyot nyeltem.

Azt gondolni, hogy lelkileg fel vagyok készülve a vele való találkozásra, nos, őrültség volt. De, amikor felemelt két poharat a pult mögött és rám nézve összekoccintotta őket, tudtam, hogy már nincs visszaút. És határozottan nem fogok elmenekülni.