31 - 32. fejezet

 

31.

LELKI BÉKE

Becca

Fordította: Jane

Még néhányszor megnéztem az alkalmazásomat, viszont karbantartás alatt volt. Próbáltam valami valóságshow-t nézni. Írtam Henrynek, de semmi értelme nem volt. Teljesen ki voltam akadva. Végül a plafont bámultam, tudtam, hogy valamivel el kell ütnöm az időt.

Ez a várakozás kicsinált. Végiggondoltam mindazt, amit Nix mondott, azt, hogy hogyan jutottam el a pitypangmezőtől a zuhanyzójáig, az ágyáig.

Koponyák képeit kerestem az interneten. Most már megnyugtattak. Az asztalomnál ülve készítettem róluk néhány skiccet. Aztán felálltam, és benéztem a nyereményekkel teli szobámba. Megsimogattam néhány nyereményemet. Ha a szokásos időbeosztásom még érvényben volt, akkor holnap is szabadnapom lesz. Hétfőnként zárva voltunk. Ha még volt munkám. Miután egy ideig gondolkodtam rajta, felhívtam a Főnököt, hogy megtudjam mi is a helyzet. Lekapcsoltam a villanyt a vendégszobában. Gondoltam, hogy kikölcsönzök egy filmet a telefonomról, ezért a hálószobám felé indultam, amikor meghallottam a bejárati ajtó kilincsének kattanását.

Úgy éreztem, mintha az egész testem lefagyott volna. Mintha a vér megállt volna az ereimben, miközben visszatartottam a lélegzetem. Épp azt akartam bemesélni magamnak, hogy az elmém játszik velem, amikor a kilincs újra megmozdult. A telefonom az ágyamon volt. Bénultan álltam, ahogy az ajtót sikeresen kinyitották, annak ellenére, hogy ellenőriztem háromszor is, hogy biztos legyek benne a kis gombot záró állásba fordítottam.

A riasztó abban a másodpercben kezdett el vinnyogni, amint az ajtó kimozdult a keretben lévő mágneses mezőből.

Eszembe sem jutott, hogy sikítsak, mert a riasztó olyan hangos volt, hogy semmi értelme nem lett volna. Egy csuklyát viselő férfi rontott be a bejárati ajtón, becsapta maga mögött.

Ő…

Nix. Hátratolta a kapucniját és a kezét a magasba emelte. Rámutattam a folyóson lévő riasztótáblára. Odament hozzá, én pedig követtem őt. A riasztó kódja úgy elillant a fejemből, mint egy meg nem formált gondolat.

Csak a zaj töltötte meg a fülemet.

Nix várt egy pillanatot, mielőtt egyenes vonalban lenyomta a számokat a panelen, ezzel megszüntette a zajt.

– Ettől elhallgat, de szükségem van a kódra, hogy ne jöjjön ki a rendőrség. Megvan? – nyugodt volt, annak ellenére, hogy a rendőrök állítólag már úton voltak.

Megtaláltam a puskát, amit a főbérlőm készített, és odatartottam. Nix kétszer megnyomta a megfelelő kombinációt. A panel csipogott.

– Még mindig hívhatnak, úgyhogy legyen kéznél a telefonod, és tudod, hogy mi a titkos jelszót? Ó, várj, itt is van – a "mogyoró" szóra mutatott. – Ez lesz az.

Persze, a telefonom elkezdett csörögni. Nix segített bemondani a jelszót és megszüntetni a vészhelyzetet. Amikor vége lett a fennálló zűrzavarnak, Nix csak ott állt előttem. Éreztem, ahogy a stressz elhagyja a testem.

– Kibaszott szívrohamot kaptam tőled! Egyáltalán megfordult valaha a fejedben, hogy talán kopogtatni kellene?

– Azt hittem, hogy megijedsz tőle – összerezzent. – Legközelebb majd kopogok.

– Vagy írj sms-t. Vagy hívj. Vagy szó szerint bármi más jelzést adj, mint csak úgy betörni.

A pulzusom olyan magas volt, hogy úgy éreztem, mintha mindenhol lüktetne a vérem.

– Sajnálom. Csak a legkisebb ellenállásba ütközve akartam eljutni hozzád. – Olyan volt, mintha tétovázna hirtelen.

A szeme gyönyörű volt. Tudtam, hogy a puncim már megbocsátott neki, mert rögtön felélénkült az ujjai és a szája láttán.

– Hogy ment a találkozó? – kérdeztem és hátrébb léptem, hogy ne legyen olyan nagy hatással a testemre. A válasza csak egy fejrázás volt. Ettől fényes haja összekócolódott.

– Nem tudok beszélni róla.

– Szóval titok? Hmm… – újra hátraléptem egyet. Mivel foglalkozott és ez a titok mennyire befolyásolta azt a tényezőt, hogy a testem ennyire vágyott rá?

Figyeltem, ahogy a fogait csikorgatta.

– Egyszerűen kemény volt. És nem akarok róla beszélni.

– Rendben – elengedtem a dolgot, holott valószínűleg nem lenne szabad így tennem, de nagyobb szükségem volt rá, mint a lelki békére. Közelebb léptem hozzá, aztán még közelebb, míg a lábaim a lábai közé nem kerültek. A mellbimbóimat csak a pólóm védte meg attól, hogy a kapucnis felsőjéhez simuljanak.

Éreztem, hogy csókot nyom a fejem búbjára.

– Milyen itthon lenni? – motyogta a hajamba.

– Idegőrlő. Állandóan arra várok, hogy történjen valami. Most már jobban érzem magam, hogy itt vagy – mondtam, majd hagytam, hogy az ujjam végigsimítsa a kapucnis pulóvere ezüst cipzárját, mintha az valami ösvény vagy út lenne valahová. Félúton megálltam, és megmarkoltam az anyagot, csavartam egyet rajta, és még közelebb húztam magamhoz. Felnéztem rá. Az ajkai csábítóak voltak. A testét borító tinta fenyegető volt. A tekintete gyengéd volt. Minden összhangban volt. Lábujjhegyre álltam és lágyan megcsókoltam.

Leheletkönnyű csók volt a válasza, mielőtt az ajkai az arcomhoz értek volna.

– Most már itt vagyok.

A lehelete forró volt a nyakamon, majd megcsócsálta a fülcimpámat. Teljesen ellazultam, hátra billentettem a fejem, ahogy az ajkai a tarkómra vándoroltak.

– Soha semmi sem hiányzott még ennyire, mint te az elmúlt néhány órában – taktikát váltott, magához húzott. Éreztem, ahogy átölel. Az ölelése védtelen volt, mintha én védtem volna őt, és nem pedig fordítva.

A keze a hátam közepére siklott, a másik a derekamra kulcsolódott. Ugyanilyen erősen öleltem vissza.

Az otthonos érzés elárasztott. Az érzés, hogy enyém lehet a teljes lelki békesség, amíg ez a férfi a közelemben van, elárasztotta az érzékeimet.

Olyan volt, mintha az összes ima, amit az évek során felküldtem a mennyekbe, csapdába esett volna benne. Megtapogattam az arcát, megérintettem a csontjait és árnyékait, amelyek mindig is megvoltak.

– Hogy tudsz így rám nézni? – kérdezte szinte vádaskodva. Hogy mivel vádolt, azt nem tudtam.

– Így hogy? – megérintettem az ajkát. Az ujjaim mögül kellett beszélnie.

– Mintha már megbocsátottál volna nekem minden rosszat, amit elkövettem – pislogott néhányat, mielőtt megcsókolta az ujjaimat.

– Azt hiszem, így is van – mondtam, majd újra megcsókoltam.

Visszahúzódott, és a plafonra nézett.

– Ne mondd ezt. Nekem ne.

Aggódnom kellett volna amiatt, hogy gyorsan önmagát hibáztatja, de tudtam, hogy nem bántana engem. Valahol mélyen legbelül tudtam, hogy nem fog.

– Csak az időt vesztegeted – megrántottam a kezét, de megállított, hogy élesítsem újra a riasztót. – Jó illatod van. – Egy leheletnyi kölni volt rajta, és imádtam az illatát.

– Lezuhanyoztam, mielőtt átjöttem – mondta és ránézett a letakart hálószobai ablakaimra.

– A téglára gondolsz? – követtem a tekintetét.

– Igen. Nem tetszik, hogy ez veled történt. Talán nem kéne itt lennem...

Úgy tűnt, meggondolta magát, hogy bejöjjön-e a hálószobámba.

– Velünk történt, ha jól emlékszem. Gyere már! Feküdj le mellém.

Vegyük vissza ezt a szobát attól, aki meg akart ijeszteni minket.

Újra átöleltem, és a kezem valami keménybe ütközött. Megragadta a csuklómat, és összefogta őket előttem.

– Várj!

Nix odasétált a komódomhoz, és előhúzott egy pisztolyt az övéből. Aztán egy másikat. Majd két kést. Mindegyiket a komódomra tette, egy kép mellé, amin anyám és én voltunk. Végül felém fordult, és kinyújtotta a kezét.

– Most már nem vagyok annyira veszélyes.

A fegyver látványa a szobámban megváltoztatta a hangulatot. Sőt mindent megváltoztatott, mert egyszerre valóságossá vált, hogy bármivel is foglalkozott, szüksége volt fegyverekre, és az bizonyos volt, hogy nem rendőrként dolgozott.

Figyelt engem, aztán megállt, összekulcsolta a kezét a nadrágja előtt és várt. Hallgattam, de tudtam, hogy az ajkamba harapok. Úgy vontam le következtetéseket erről a férfiról, hogy csupán arra a megérzésemre hagyatkoztam, hogy jó ember.

– Ha túl sok vagyok. Ha ez túl sok, megértem – mondta, majd tekintetét a padlóra szegezte.

Istenem, összetörte a szívemet. Úgy állt ott, olyan összeroskadt testtartással, amiből tudtam, hogy ahhoz van hozzászokva, hogy csalódást okoz az embereknek, hogy folyton elutasítják.

Folytatta a gondolatmenetét, olyan szempontból, ami számára értelmes és elfogadható volt.

– Figyelni foglak a távolból, és így elfelejtheted, hogy valaha is elkövetted velem ezt a hibát.

– Hagyd abba. Ne! – És csak úgy hirtelen, már nem bírtam tovább. Lassan elemelte fel a tekintetét, mintha arra várt volna, hogy az esküdtszék halálos ítéletet hozzon. – Folyton ezt teszed. Próbálsz dolgokat közénk állítani. De most már mi egyek vagyunk. Évek óta egymás felé tartunk, azóta a nap óta, amikor találkoztunk a boltban. Eddig eljutottál – mondtam, majd hátrálni kezdtem, míg a térdhajlatom az ágynak nem ütközött. – És én is eljutottam erre a pontra.

Megmarkoltam a pólóm szélét és áthúztam a fejemen, majd a szoba sarkába hajítottam és vártam. Választania kellett, és ezt a saját szavait felidézve közöltem vele.

– Ha túl sok vagyok, megértem.

Elvarázsolva nézett, miközben fejében átfuttatta a szavaimat, azt, hogy én is úgy vélekedtem, hogy akár hiba lehetek a számára.

– Az vagy, túl sok vagy – bólintott, miközben kibújt a felsőjéből és felém lépkedett. – Iszonyatosan sok. Itt vagy, őrületesen szép arccal és testtel, és a világ bármelyik pasiját megkaphatnád. Meg kellene kapnod bármelyik pasit. De e helyett te itt vagy velem, hagyod, hogy veled legyek.

Levetette a pólóját is, és ott virított a nevem a mellkasa közepén. A tetoválásról az arcára emeltem a tekintetemet. Ott állt előttem, az írást dörzsölte, azt, amit pillanatokkal ezelőtt még bámultam, és olyan arcot vágott, mintha fájdalmai lennének. Szaggatva fújta ki a levegőt, majd a nevemet is így ejtette ki.

– Rebecca, mondj nemet nekem, mondj nemet ennek.

Éreztem, ahogy a mosolyom utat tör magának, mert itt álltunk, komolyan üzleteltünk, miközben a kritikus és fontos információk csak egy részét tudtuk.

– Ha így tennék, akkor mit csinálnál azzal a tetkóval?

Összeszűkült szemekkel nézett, ahogy igyekeztem csökkenteni a szobában terjengő feszültséget. Megérdemeltük, hogy kiszakadjunk abból a valóságból, amellyel szembe kellett néznünk.

– Vicces vagy.  És most? – kérdezte karba tett kézzel, miközben oldalra biccentette a fejét és úgy nézett le rám.

Eltakartam a melleimet.

– Reméltem, hogy nem vicces vagyok, hanem inkább dögös.

Ettől a kijelentéstől azonnal leengedte a kezeit.

– Te mindig dögös vagy, szerelmem.

– Mondd még egyszer – kértem, miközben az ajkait bámultam.

Most már ő is mosolygott, fehér fogai csak még inkább kiemelték a vonásait.

– Mindig dögös és szexi vagy – mondta és felhúzta a szemöldökét.

– Nem, a szerelem részét. Még a puncim is a fülét hegyezte erre a szóra – mondtam, és riszálni kezdtem, hogy még nagyobb jelentőséget adjak a szónak.

– Ó, értem én, szóval így mennek a dolgok – kezdett becserkészni, mint egy ragadozó, jóképű arcán játékosság és vágy tükröződött. – Kibaszottul szexi vagy, szerelmem.

Leengedtem a kezem a melleim elől és elkezdtem elficánkolni, de elkapott és ajkai keményen lecsaptak rám. Aztán a játékosságnak nyoma sem volt, csak a vad szükség tombolt. Szükségem volt rá, és ezt ki is mutattam a csókjai között. Megérintett, én meg jobban kihúztam magam, hogy meg tudja szorítani a mellbimbóimat, miközben kézbe vette a melleimet. A majdnem fájdalmas morgása arra késztetett, hogy kigomboljam a farmerját. Érezni akartam őt. Hagyta, hogy pár pillanatig vacakoljak a gombjával, mert túlságosan el volt foglalva a melleimmel, hogy segíteni tudjon. Végül bedobtam egy „kérleket”, amivel kicsikartam belőle egy kuncogást.

Nix lenyúlt közénk és kigombolta a nadrágját, de mialatt derékmagasságban voltak a kezei letolta a rövidnadrágomat és a bugyimat is. Meztelenül és készen álltam rá, még előjáték nélkül is. A korábbi teljesítménye már most hatással volt a puncimra. Készen álltam, hogy egy újabb függőséget okozó orgazmus áradatban legyen részem, ahogy néztem az arcát és a kezeit. Az államtól kezdve indult a simogatás, egészen a térdemig, meg–meg állt a testem bizonyos pontjain, amelyek izgalomba hozták. Odasimult hozzám, a fülembe kezdett suttogni, olyan mocskos dolgokat, amelyeket tenni akart velem.

– Annyira dögös hangokat adsz ki, amikor a kezeim a lábaid között vannak.

– Annyira tökéletes a tested.

– Mélyen bele akarom temetni a farkam a puncidba.

Mindenáron a kezembe akartam venni a farkát, miközben elmondta, hogy mit gondolt. Már valósággal hiányzott. Eszembe jutott, ahogy Henrynek a magazinon próbáltam reprodukálni és szerintem tévedtem. Igencsak méretes volt. Becsúsztattam a farkát a combjaim közé, és fel-le dörzsöltem a combom belső felén.

– Neked van a legpuhább bőröd – mondtam, miközben simogattam a hátát, érezve az izmait és a hegeit. Annyira izgató volt. A hangja a bűnbecsábítás balladája volt.

Ajkai a melleimre tapadtak, ahogy lehúztam magammal az ágyra, majd a mellkasánál fogva lenyomtam őt. Leszálltam az ágyról, és néztem, ahogy a teste kiterülve csak rám várt, a nagyszerű farka láttán olyan magabiztosságot éreztem, amitől az összes érzékem kalandvágyóan felizzott. Keresni akartam valamit, amivel kiköthetem, de üres kézzel tértem vissza a szekrénytől, viszont a csípőm ide-oda ringott, a melleim fel-alá ugráltak, ahogy lépkedtem. A vigyorától az ajkamba haraptam. A tekintete meg arra késztetett, hogy kreatív legyek. Felmásztam az ágyra és lovagló ülésbe a hasizmára helyezkedtem. Nix a csiklómat kezdte el izgatni, amitől pár percig teljesen ledermedtem, ezt tetézte, hogy a merevedése a fenekemnek és derekamnak nyomódott, ami eszembe jutotta, hogy mi vár még rám. Lihegve állítottam meg a kezét. Amikor már készen álltam, hogy folytassam, akkor feltérdelve megemeltem a fenekemet, hátra toltam magam, farka a puncimnál volt.

– Várj! Aggódom, hogy nem vagy elég nedves. Van vibrátorod?

Nix oldalra fordult, már amennyire tudott úgy, hogy ott csüngtem rajta. Kihúzta a fiókomat és elkezdett kotorászni benne. Vártam a reakcióját, amikor megtalálja a rózsaszín vibrimet. Mosolygott. Akkor csapjunk bele. Megcsavarta a játékszer alját és felült. A puncimat dörzsölte vele, miközben a mellbimbómat szívogatta. Amikor már őrületesen fel voltam izgulva, belém tolta az ujjait. A szája, a vibrátor és az ujjai, teljesen felborították a tervemet.

– Most már készen állsz.

Észrevettem, hogy nem tette le a vibrátor. Le kellett nyugtatnom magam, miután az orgazmus szélére sodort. És mivel minden figyelmet magára vont, én is azt akartam elérni, hogy ő is ott táncoljon az orgazmus peremén. Becsúsztattam a farkát. Lassan ereszkedtem rá, finoman ringatózva. A szemébe néztem, miközben teljes pompájába magamba fogadtam a hosszát. Az alhasamat simogatva siklottam fel-alá a farkán, érezte az enyhe duzzanatot, ahogy mozgott bennem. Annyira mélyen volt, és olyan nagy, hogy pont ott simogatott, ahol kellett. Szükségem volt rá, hogy segítsen megemelnem a csípőmet, amit ő nagyon is hajlandó volt megtenni. Újra és újra megemelte a csípőjét, mozgásunk szinkronban volt. Olyan hangokat adtam ki magamból, amelyek nem is tudtam, hogy ott lakoznak bennem, mélyről feltörő káromkodásokkal cifrázva. Becsúsztatta a vibrátort közénk, keményen neki nyomta a csiklómnak, amitől a teljes testem összerezzent, majdnem összecsuklottam. Minden egyes lökés észveszejtő volt. Az orgazmusom egyre jobban növekedett, és úgy tűnt nagyon határozott volt, ami azt illette, hogy mielőbb megtörténjen. De aztán hirtelen minden abba maradt, pedig már a szemeim előtt fehér fény villogott.

Nix megfordított, lábaimat a vállára tette, és még határozottabban nyomta neki a vibrátort a csiklómnak. Aztán már minden lökést ő irányított, minden egyes alkalommal megmutatta milyen férfi. Egyszerre akart kielégíteni és birtokolni is. A testem megfeszült. Majdnem ellöktem magamtól, mert nagyon sok volt.

– Nézz rám, amikor elélvezel, és mondd ki a nevem.

Nix egyszerre volt fenyegető és gyengéd. Keményen belekapaszkodtam a hátába és nyakába.

– Kibaszott pokol, Nix! Igen! Csináld! A francba is…

A szavakból kiáltások lettek, miközben brutálisan az orgazmus fele hajtotta magát. Próbáltam összeszorítani magam, de használhatatlan voltam. Csak hagytam, hogy tegyen, amit akar.

– Becca! Bassza meg! Édes pokol és mennyország!

Már majdnem aggódni kezdtem érte, annyira hosszan élvezett, a nyaka megfeszült, miközben mozgott az ágyon, teljesen kitágítva. Mindketten ziháltunk, mintha legalábbis rendőrök elől futottunk volna. Minden tökéletes volt. Nix oldalra csúszott, de a karját a mellkasomon hagyta. Kapkodtuk a levegőt, majd kezdett minden visszatérni a normális kerékvágásba. Figyeltem a farkát, ahogy időről időre megrándulni, én pedig egész testemben megborzongtam. Benyúlt a lábaim közé, és gyengéden megsimogatott. Még mindig tele voltam feszültséggel, ezért összerezzentem. Enyhén felnevetett.

– Bocsánat. Túl korai? Csak emlékeztetni akartalak, mennyire szeretlek a számmal kényeztetni, és egy kicsit szomorú vagyok, hogy ezúttal nem ez történt.

Lenéztem a karjára, a rajta futó tinta iszonyatosan izgató volt. Még csak színlelni sem tudtam, hogy tönkretesz. Nixhez hasonló férfi nem létezett.

– Meg akarlak kóstolni, még most, míg még duzzadt vagy attól, amit a farkam tett veled… – dorombolta a fülembe, és a hang megzavarta az agyam és a puncimat pontosan ugyanabban a pillanatban.

A lábaim között volt, és szétfeszítette őket. Nevetni kezdtem. Túl érzékeny voltam, de abszolút nem ott kezdte, ahol a legduzzadtabb voltam. Elkezdett hideg levegőt fújni a csiklómra, gyengéden megharapdálta a belső combomat, masszírozta a vádlimat, majd a combom külső részét. Végül eljutott odáig, hogy az ajkait a nagyajkaimhoz nyomta. Belém dugta a nyelvét, rávéve a testemet a lehetetlenre. Éreztem a kemény farkát a lábamnak feszülni.

– A kurva életbe! – Egy újabb orgazmust élesztett fel az éppen elhaló hamvaiból.

– Érzem, ahogy épül benned az élvezet. Akarod, hogy megujjazzalak? – szavai forrón érintették a combjaimat.

– Igen.

És azonnal meg is kaptam, amit kértem. Először egy, aztán még egy ujj görbül meg bennem, ami a nyelve játékával együtt arra késztetett, hogy a fenekem szorosan az ágyhoz szorítsam. Egy pillanatra abbahagyta a csiklóm szívogatását, csak, hogy megszólaljon.

– Nem – mondta, majd szabad kezével alám nyúlt, hogy felfelé billentse a csípőmet a szájához. Éreztem, ahogy becsúsztatja a vibrátort az ujjai mellé, miközben a G-pontomat dörzsölte, teljesen kitöltve, és remegés futott át rajtam.

– Élvezz az arcomra, Becca. Csináld!

Kiadta a parancsot, és úgy forgatta a nyelvét, hogy nem hagyott más választási lehetőséget. Megmarkoltam a lepedőmet, miközben a nevét kiabáltam. Az orgazmusom csúcsán kivette belőlem a vibrátort és az ujját, és a farkával helyettesítette őket.

– Élvezz csak, szerelmem – hallottam az incselkedést a hangjában, de ezen a ponton én már teljesen szét voltam esve. Csak azért maradtam az ágyon, mert a farkával a matrachoz szegezett.

Ekkor megcsókolt. Egyszerűen nem tudtunk betelni egymással. A második orgazmusa lehetővé tette, hogy egy kicsit visszavágjak. Összeszorítottam a hüvelyem, olyan erősen, ahogy csak tudtam, a Kegeling módszert alkalmaztam, amikor azt hittem, hogy kifogytam minden ötletből.

– Szent szar. – Nix szemei vadul villogtak. Lábaimat a dereka köré fontam és erősebben, mélyebbre húztam. A karjaiban lévő izmok megfeszültek. A bicepsze megbabonázott, odafordítottam a fejem, és megnyaltam az alkarját, ahogy újra összeszorítottam a puncim.

A kopogás a bejárati ajtón először halk volt, aztán hangosabb.

– Rendőrség. Ms. Stiles? Odabent van?

Nix összerezzent.

– A riasztó. Valószínűleg meg akarnak győződni róla, hogy minden rendben van.

Ez tökéletesen érthető volt. Még kétszer megcsókolt, mielőtt odadobta volna a pólómat és magára kapta a sajátját is.

– Én itt maradok, de figyelni foglak. Mindenképpen ellenőrizd a kukucskálón, hogy tényleg ők azok-e.

Bárcsak lett volna rajtam melltartó, amikor szembenézek a rendőrséggel, de kiléptem az előszobámba. Csak egy gyors csevej a rendőrökkel, aztán visszatérhetek az ágyamhoz és Nixhez.

Úgy tettem, ahogy Nix kérte, és valóban, Quinn rendőr és egy másik zsaru, akiről feltételeztem, hogy a társa, vártak az ajtó másik oldalán. Kinyitottam az ajtót, de túl későn jutott eszembe a riasztó. Őrült hangos volt. Odarohantam a központi panelhoz és beütöttem a zaj kikapcsolásához szükséges számokat. Visszamentem a nappaliba, miután félszemmel megpillantottam Nixet a sötét hálószobában. Inkább csontváznak tűnt, mint embernek, ahogy csak az előszobai lámpa világították meg.

– Sajnálom. Nem számítottam arra, hogy ilyen hosszas tanulási folyamat lesz kiismerni ezt a riasztórendszert. Szörnyen érzem magam, amiért ide kellett jönnie, Quinn rendőrtiszt.

Quinn rendőr és a társa is levette a kalapját.

– Semmi baj, Becca. Csak biztosra akartam menni, és hívj Ridge-nek.

– Oké – mondtam és eszembe jutott, hogy a hálószobámban bujkáló férfinál fegyverek voltak. Nem kérdeztem meg, hogy merre járt, hogy mivel foglalkozott, hogy iszonyatosan illegális dolgokat művelt-e.

Quinn belépett a lakásomba. Éreztem, hogy Nix tekintete rajtam van, ott állt valahol mögöttem.

~Fenix~

A zsaru vágyott Beccára. Nem mintha hibáztattam volna érte.

A keresztnevén szólította. Néztem, ahogy a tekintete az arcáról a lábaira vándorol, majd vissza. Megpróbált közömbös lenni.

Csak egy póló volt rajta, és az úgy simult az idomaihoz, hogy az túlságosan is kiemelte a domborulatait. Elől összehúzta a szegélyt, amitől a hátsó részen rövidebb lett. Olyan látványban volt részem, amiért a legtöbb férfi jó pénzt fizetne. Legszívesebben odamentem volna, átkaroltam volna, és „gyertek-kapjatok el-faszfejek” pillantást küldtem volna a két zsaru irányába.

– Semmi szokatlan? Miért nyitogatod ennyire az ajtókat? Hallottál valami gyanús zajt? – Quinn benyitott a nappaliba. A Becca fotelján lévő pokrócért nyúlt. Láttam, ahogy hátrapillant, hogy megnézze a lány seggét. A dörzsölt seggfej.

A férfi a vállára terítette a pokrócot. A lány elfordította a fejét, és köszönetet motyogott. Gyönyörű volt a profilja. Ahogy az orra lejtett. A dús ajkai. A magas arccsontjai. Istenem, ez a nő gyönyörű volt. Újra a csúcsra akartam repíteni, és arra kényszeríteni a két seggfejt, hogy végignézzék.

Azonnal féltékeny lettem. Egyetlen férfi sem láthatja úgy, ahogy én láthatom. A lábaim valósággal könyörögtek, hogy lépjek be a szobába. Vártam. Legalább takaróba burkolózva állt ott.

– Mintha a szomszéd macskáját hallottam volna. Néha átjön ide. A szomszédom már idősebb, és néha kint felejti a macskáját. Reggelig itt szoktam tartani.

Becca a kezét a takaróba csavarta. Elképzeltem, hogy a macskás történet igaz. Csak nem ma este.

Quinn tele volt megértéssel.

– Teljesen érthető. Én csak biztosra akartam menni, hogy minden rendben van. Örülök, hogy újra a saját lakásodban lehetsz.

Becca köszönetet mondott a férfinak.

– Megvan a számom, és egész éjjel dolgozom. Küldj egy sms-t, ha szeretnéd, hogy ellenőrizzem a terepet. Időnként eljárunk errefelé, de most, hogy tudom, hogy itthon vagy, gyakrabban fogunk erre cirkálni.

Quinn meg akarta dugni, láttam a szemében. És már meg is volt a száma a lány telefonjában. Ökölbe szorítottam a kezem.

– Ez egy hosszú éjszaka volt. Azért jobban érzem magam, hogy tudom, szolgálatban vagy, de most megpróbálok aludni egy kicsit. – Becca oldalra lépett, és az ajtóhoz nyúlt.

– Természetesen. Holnap dolgozol? – kérdezte Quinn, teljesen fölöslegesen, legalábbis az én szemszögemből.

– Nem. Holnaptól hétfőig szabadnapos leszek. Kedden már újra dolgozom. Legalábbis remélem – kitárta az ajtót.

– Miért csak reménykedsz? – Quinn oldalra biccentette a fejét, bevetette a kiskutya nézés minden lehetséges válfaját. Legszívesebben gyomron vágtam volna.

– Hát, a dolgok kicsit elfajultak, és korán eljöttem. Általában nem szoktam elmenni, amíg az utolsó vendég el nem megy – válaszolta és megvonta a vállát.

– Remélem, hogy minden jól alakul. Mindenképpen tájékoztass. Amíg el nem kapjuk ezt a fickót, én rajtad tartom a szemem – Quinn megemelte a kalapját a nő előtt. Becca megfogta a karját, megállította, majd felé nyújtotta a kezeit, hogy egy kibaszott ölelésbe vonja.

A lábamra néztem. Nem lehettem féltékeny. Ez valami olyan érzés volt, amit nem volt szabad éreznem. Apám a féltékenységére fogta a gyilkos hajlamait, és anyámat hibáztatta azért, amiért talált magának egy másik férfit. Kényszerítettem magam, hogy nézzem, ahogy Becca megöleli ezt a férfit.

A karja átölelte, túl alacsonyan simult a testére. Közel a fenekéhez, hogy viszonozza az érzéseit. Felismertem egy játékost, amikor ott állt előttem. Pontosan ilyen volt, amikor Animal ölelte a lányokat, akiket meg akart dugni.

Megveregette a vállát, és ismét megköszönte. Emlékeztette, hogy zárja be az ajtót és kapcsolja be a riasztót. Miután bezárta az ajtót, odament a riasztó panelhez, és beütötte a számokat. A készülék élesítette magát, és hallottam, ahogy Quinn megdicséri őt az ajtón keresztül.

– Szép munka, Becca. Szép álmokat!

Átosontam a folyosón, és leoltottam a lámpákat a hálószobájában. Résnyire kinyitottam az egyik kis ablakot, hogy hallhassam őket. Quinn természetesen róla beszélt.

– Megérte, hogy megálljunk.

A társa felhorkant.

– Nem legeltettem a szemeimet, fiam. Nős vagyok.

– Nem mondod. Nős vagy? Sosem gondoltam volna.

Néztem, ahogy Quinnt játékosan vállon veri a társa.

– Ez a csaj viszont, ez a test. Amikor ott voltam vele annál a családi perpatvaros jelenetnél a minap, akkor is kurvára bátor volt – füttyentett Quinn elismerően. – Minden gondolkodás nélkül védte meg az anyját. Nagyon dögös!

Mindketten beszálltak a járőr kocsiba. A hálószoba lámpája felkapcsolódott, és aztán éreztem, hogy a karja a mellkasom köré fonódnak. A fejét a hátamra hajtotta és béke telepedett rám. Itt volt velem. Egyelőre.

Megragadtam a kezét, és az ajkaimhoz húztam – megcsókoltam az ujjait, a csuklóját.

– Ez kedves volt tőlük – mondta.

Az állkapcsom megfeszült a kimondatlan szavaktól, amelyek utat akartak törni maguknak, hogy elmondjam neki, hogy Quinn rá volt gerjedve. Láttam a saját tükörképemet az ablakban, ahogy becsuktam az ablakot. A koponyatinta ellenére felismertem apámat a szememben. Megfordultam, és magamhoz öleltem.

– Hát persze. Kedves fickónak tűnik.

– Quinn? Igen. Ő segített nekem a téglás történet éjszakáján, aztán másnap az anyámmal történt incidensben – mondta és ismét átölelt.

– Mi történt az anyáddal?

Hallottam Quinn verzióját, de tudnom kellett a részleteket. Beccának fogalma sem volt róla, hogy milyen mély és ijesztő dolgok történtek jelenleg. És ez az én hibám volt. Mindent tudnia kellett volna.

– Nem volt semmi. Nem válaszolt a telefonjára, én pedig kiborultam. Henryvel átmentünk hozzá, és Quinn ott találkozott velünk.

Megfordult és leült a rendetlen ágya szélére. Vártam. Hallanom kellett a részleteket. Ha a bőrünk egymáshoz ért vagy a testünk összesimult, akkor nehezemre esett koncentrálni.

– Mikor odaértünk, éppen... Altonnal volt. És ő apám óta nem volt senkivel, nos, ez biztos nem igaz. De még sosem kellett besétálnom a szerelmi kéjelgésre, ha érted, mire gondolok – mondta és én arra figyeltem, ahogy az egész teste megremeg. – És figyelembe véve a diagnózisát.

Leültem mellé.

– Van valami új hír?

– Nincs. Időbe telik, míg kiderül a stádium.

Olyan pillantást vetett rám, amelytől egy sokkal fiatalabb lánynak nézett ki. Félelem.

– Ó, szerelmem.

 A fájdalom és az aggodalom az arcán, szíven ütött. Tudtam, hogyan milyen elveszíteni egy anyát. Kínzó fájdalom volt. És ez a fájdalom soha nem múlt el.

– Gondoskodunk róla, hogy jó ellátásban részesüljön.

 Mindent én fizetnék. Kirabolnék egy bankot, ha kell. Elrepíteném Svájcba.

– Reméljük, hogy elég korán észrevették. Sokat kutattam az interneten, de esküszöm, hogy az csak ront a helyzeten – a hangja elakadt.

– Gyere – hátrább húzódtam az ágyon, felhalmoztam a párnákat egy kupacba, és kitártam a karjaimat előtte. Hozzám kúszott, és odabújt. Szerettem volna megvédeni őt mindentől. Ha tőlem függne, soha nem lehetne olyan fájdalomba része, mint, amilyenben nekem volt. Azt akartam, hogy az a bátor kislány, akit oly régen megismertem, mindig is félelem nélkül éljen, mielőtt kilépne a nagyvilágba.

 32.

HÉTFŐ

Becca

Fordította: Jane

Fel sem fogtam, hogy mennyire gyorsan elaludtam, amíg meg nem hallottam az ébresztőm hangját. Nix felnyögött, majd a fejem fölött átnyúlt, és elhallgattatta.

– Ez nagyon korán van. Mi a terved?

A hangja reszelős és mogorva volt. A hátamnak simulva ölelt, tetovált karja úgy fonódott rám, mint egy biztonsági öv, és úgy fogta a bal mellem, mintha oda tartozna. Addig morzsolgatta a mellbimbómat, míg az életre kelve ki nem csúcsosodott, miközben éreztem, hogy a farka is ugyanúgy feléledt.

– El akartam menni futni – mondtam és megcsókoltam a bicepszét, amit a nyakam alá támasztottam, mint egy párnát.

– Ha szeretnéd, tarthatok neked egy edzést – mondta teljes éberséggel. Nem volt rajtam bugyi, és Nix ezt teljes mértékben kihasználta. A játékos incselkedéstől nagyon gyorsan eljutottunk a szexig.

Biztos voltam benne, hogy túlságosan kiszáradtam ahhoz, hogy újra elélvezzek, de nem telt el sok idő és máris átvetettem a lábam rajta. A csiklómat izgatta, miközben toló mozdulatokat imitál. Előnyösen használta ki a felvett pozíciónkat, mert a másik kezével a mellemet tapogatta. Szakértő módon korbácsolta fel az érzékeimet. A nyögései magasztosak voltak, az enyémek pedig extázissal telik.

Boldog voltam. Láttam a tükörképét a hátam mögött a hálószobám ajtaján. A feltárulkozó hihetetlenül nyers és vad látványtól eltekintve, boldogok voltunk. Látni a mosolyát az arcát fedő tinta között, olyan valami volt, amit örökre szerettem volna megtartani. A szemei csukva voltak. Hátranyúltam, hogy megérinthessem a nyakát, és érezhessem a lüktető pulzusát.

Kinyitotta a szemét, és a tükörképemet nézte.

– Szeretlek…

Figyeltem, ahogy rájön, mit mond, és menet közben meggondolta magát.

– ...így látni téged.

Hagytam, hogy elmeneküljön a szavak intimitása és súlya előle, annak ellenére, hogy a testünk teljesen egymásba volt fonódva.

Talán túl könnyen kapható voltam erre. A szerelemre. Mert még csak most ismertük meg egymást. Lehet, hogy túl széles ecsettel festem le az érzéseimet. Tény és való, hogy lobbanékony voltam, de ahogy erre a férfira néztem, csak arra tudtam gondolni, hogy kihozta belőlem azt, ami a lényem legjava volt.

Elhúzódtam tőle, így már nem érintettük egymást, átfordultam és inkább a férfit néztem a tükörképe helyett. Eltakarta a száját. Hallottam, ahogy motyogott.

– Fogat kell mosnom.

Én is ugyanebből az okból takartam el a számat. Ettől a mozdulattól lenyeltem a nyelvem hegyén lévő szavakat. El akartam mondani neki, hogy szeretem. Az univerzum többel tartozott ennek az embernek, mint amennyit kapott.

Lehajoltam, és a mellkasára hajtottam a fejem. Megcsókolta a fejem búbját. Hallottam, ahogy a gyomra korog.

– Éhes vagy?

Nevetett fölöttem. A mellkasára tettem a kezem, a nevem fölé.

Együtt másztunk ki az ágyból. Volt egy extra fogkefém a legutóbbi fogászati kezelésem óta, amit odaadtam neki. Együtt mostunk fogat, közben pedig vicces arcokat vágtunk a tükörben. Én megfésülködtem, ő pedig az ajtófélfának támaszkodva nézte végig, mintha én lennék a legjobb műsor a tévében.

Még mindig csak a pólóm volt rajtam, de ő visszalépett a szobámba, hogy felvegye a ruháit. Nekiláttam az egyetlen olyan ételnek, ami eszembe jutott, a rántottának, amit egy bögrében vertem fel és betettem a mikróba.

– Hűha – szkeptikusan nézett rám, amikor átadtam neki a bögrét és a villát.

– Nem rossz. Kóstold meg – igyekeztem magabiztosságot sugallni azzal, hogy egy hatalmasat faltam a saját adagomból.

Becsukta az egyik szemét, és úgy evett, mintha a tojás méreg lenne. Néhány falat után meglepetten nyitotta ki a szemét.

– Nem ez a legrosszabb, amit valaha ettem.

– Köszi – mondtam szemforgatva.

Letette a bögréjét, és játékosan közeledett felém.

– Mi van? Talán ez nem egy bók volt? – kérdezte és megragadta a csípőmet.

Letettem a bögrémet, és úgy tettem, mintha duzzognék.

– Várhatod, hogy még valaha is reggelit csináljak neked.

Magához húzott, és csiklandozni kezdett.

– Mindkettőnknek sikerült reggelit csinálnod, mialatt én felvettem a nadrágomat. Ez félelmetes. A Pop-Tarts több időt vesz fel.

Nem tudtam szabadulni a kezétől. A nevetéstől a földre zuhantam, miközben próbáltam elmenekülni. Végül abbahagyta és csókolni kezdett, de időnként egy-egy csiklandozással megszakította a csókolózásunkat.

– Csinálsz nekünk egy jobb reggelit, okostojás? – cukkoltam őt.

– Tudok készíteni ezt-azt. Mid van? – Felhúzott a padlóról, majd elkezdte átkutatni a szekrényeimet és a hűtőmet. Eltakartam az arcomat. – Szóval semmi. Az utolsó négy tojásodat használtad fel arra, hogy elkészítsd nekünk azt a borzalmat? – Elhúzta a kezeimet az arcom elől, és a bögrékre mutatott.

Egyszer bólintottam, hogy megerősítsem a gyanúját.

– Komolyan, kislány.

Elővette a telefonját, és rákattintott egy alkalmazásra. Rendelt mindkettőnknek bagelt és más péksüteményt, valamint a kávéját, és azt mondta, hogy tíz perc múlva már be is mehetünk értük a boltba és elvehetjük az elviteles polcról.

– Kényelmes – mondtam, majd ahogy a telefonján a főképernyő jelent meg, megláttam egy ismerős ikont.

– Szent szar? Te is játszol azzal a játékkal?

Úgy éreztem, mintha két kisgyerek lennénk, akik most jönnek rá, hogy ugyanazt a mesét szokták nézni suli után. Grimaszolt és vállat vont.

– Hadd nézzem. Nyertél már valaha? Én mindig nyerek, adhatok neked tippeket – mondtam és kivettem a kezéből a telefont, és szinte úgy tűnt, mintha vonakodott volna megmutatni. – Mi az? Egy másik lánytól vársz sms-t, vagy mi?

A kezét a farmerjához dörzsölte.

– Csak menjünk reggelizni.

Megnyomtam a játékom ikonját, de a normál főoldal helyett, valami teljesen mást láttam.

– Ez meg mi? – Négy különböző markolós játék volt, olyan parancsokkal, amiket én még sosem láttam.

– Tényleg el kéne mondjam neked erről az igazat.

Az egyik játék mellett egy halom doboz volt, amire rá is tudtam közelíteni. A nevem és a címem rajta volt azon a három dobozon, amit láttam. Aztán elgörgettem balra. Még több doboz volt a nevemmel. És jobbra. Még több doboz. Mind nekem címezve.

– Nem értem.

Odanyújtottam neki a telefonját. Elvette, és a zsebébe dugta.

– Ez az én játékom. Az én alkalmazásom. Én futtatom.

– A Grabby Tabbies a tiéd? – kavarogtak az agyamban a gondolatok. Talán így szerezte a pénzét? De ez olyan... furcsa volt, mert túl sok fegyvere volt egy plüssfigura kereskedőhöz képest.

– Igen. Én üzemeltetem azt az alkalmazást. – Úgy nézett rám, mintha várt volna egy reakciót, amit nem látott az arcomon.

– Miért van az összes dobozon az én nevem? – Tudtam, hogy nagyszerű voltam a játékban, de nyilvánvalóan akkor is ez túl sok doboz volt.

Úgy tűnt, mérlegeli a szavait. A gyanakvásom és a zavarodottságom csak fokozódott. Többször végigsimított a kezével az ajkán. Végül belefogott a magyarázatba.

– Mindegyiken a te neved van, mert te vagy az egyedüli felhasználó.

Eltartott egy darabig, mire felfogtam, mit is mondott.

– Ez egy szar üzleti tervnek tűnik, mert úgy értem, mégis hogyan akarsz így pénzt keresni?

Oldalra billentette a fejét, és úgy nézett rám, mintha azt várná, hogy ráförmedjek.

– Nekem ez nem hoz pénzt. Téged tesz boldoggá. Ez a dolga az alkalmazásnak.

– Ezt el kell magyaráznod, mert most még jobban összezavarodtam.

Elsétáltam mellette, és lekaptam a telefonomat a hálószobámban lévő töltőről. Megnyitottam az alkalmazást, és egy hangot hallottam magam mögött. Nix felém nyújtotta a telefonját. Valós időben nézhettem, ahogy irányítottam a karmot, és láttam, ahogy reagál a képernyőjén. Aztán észrevettem a képet a képernyőn. A telefonján élő videó volt rólam. Valahogy hozzáférhetett a kamerámhoz.

– Te nézed, ahogy az emberek játszanak ezzel a játékkal? – Egyszerűen őrületes volt ez a tény és kezdett értelmetlenné válni az egész helyzet.

– Téged nézlek, ahogy játszol ezzel a játékkal. Csak téged. Senki más nem játszik vele. Értek a számítógépekhez, és ezt az alkalmazást neked csináltam, mert szereted. És igen, végignéztem, de sosem gondoltam, hogy találkozunk. Soha az életben nem gondoltam volna, hogy ugyanabban az ágyban ébredünk fel, amit most...

Elhallgatott, amikor felemeltem a kezem.

– Ez a játék már több, mint egy éve rajta van a telefonomon.

– Két év, hat hónap és három nap. Valamivel több, mint egy éve engedélyezted a mikrofonhoz és a kamerához való hozzáférésemet. Minden pénzt megtakarítottam, amit itt elköltöttél. Egy kamatozó számlán tartom neked. – Hangja majdnem suttogás volt.

A szememet elárasztó könnyek elhomályosították a látásomat. Kezemet a számra tettem.

– A francba is, Nix.

Az orrom égni kezdett. Nem vettem tudomást arról, hogy tudta, hol lakom. A tényt, hogy a nevemet tetoválták rá valami bájos dologgá formáltam a fejemben. De a tudat, hogy a beleegyezésem nélkül figyelt engem...

– Annyira sajnálom, Becca. Meg kell értened, hogy meg akartalak védeni, szerelmem. – Megpróbálta csökkenteni a köztünk lévő távolságot, de én hátráltam egy lépést.

– Ne hívj így! Ne most.

Egy könnycsepp legördült az arcomon, a kezem remegett, ahogy letöröltem.

– Sajnálom – mondta újra.

– Bíztam benned – hátráltam, de ő nem mozdult.

– Annyira sajnálom. – Észrevettem, hogy most már a keze is remegett.

– Hogy merészeled? Hogy mered ezt tenni velem? – Úgy éreztem, hogy elárultak, kizsigereltek és egyszerre bizonytalannak éreztem magam.

Csak a "sajnálom" szót hallottam.

– Azt hiszem, el kellene menned. – Nem tudtam elhinni, hogy ezt mondom neki. Istenem, annyira hülye voltam.

Tétovázott.

– Nem akarlak így itt hagyni.

– Csak itt akarsz állni és nézni engem? Jézusom! Annyiszor? Órákig játszottam azzal a játékkal.

Az ágyamra dobtam a telefonomat, még hozzáérni sem akartam. Csak arra vártam, hogy megtegye, amit kértem. A könnyek féktelenül potyogtak.

– Sajnálom. El kellett volna mondanom neked. Animal mondta, hogy mondjam el neked – beletúrt a hajába.

– Animal is tud róla, benne van az egészben? – A veszélyesen bizonytalan érzés egyenesen félelmetessé vált. – Hányan vannak még?

Az ágyam fölé hajolt, és beleöklözött a matracba.

– A kurva életbe. Ez akkora baromság.

Az ajkaim remegni kezdtek. Próbáltam abbahagyni, de elvesztettem a csatát. Felém fordult, a szemei vadak villogtak. A koponyatetoválás, ami eddig vigaszt nyújtott, eltorzult, pontosan olyanná vált, amilyennek az idegenekkel szemben szánta – rémisztővé.

– Soha nem bántanálak. Csak... látnom kellett téged, hogy megbizonyosodjak róla, hogy biztonságban vagy. És tudtam, hogy szereted a játékot. Becca, én szeretlek. Szeretlek már évek óta.

Olyan gyorsan nyújtotta felém a kezét, hogy összerezzentem. Igazolhattam az őrültséget, de ez már megszállott volt. A távolság, amit köztünk éreztem, összetörte a szívemet. Egészen más megvilágításba került. Addig hátráltam, amíg a falnak nem ütköztem.

– Te voltál az? Te támadtál rám a mosdóban? Megkérted Animalt, hogy dobja be a téglát, csak, hogy megmenthess engem?

Minden annyira egyértelművé vált, hogy olyan érzésem támadt, mintha villám sújtott volna le rám.

– Nem. Istenem, nem! Soha nem tenném. Bárkit megölnék, aki hozzád érne.

Nem voltam hajlandó ránézni. Ekkor már csak a könnyeim voltak, amik zokogássá váltak. Lecsúsztam a falon. Ő leguggolt elém és közelebb húzódott.

– Ez kicsinál! Csak meg akarlak ölelni. Esküszöm, soha nem akartalak bántani és rossz szándék sem vezérelt.

Megérintette a térdem, én pedig könyörögni kezdtem neki.

– Kérlek, menj el! Félek. Kérlek!

Lassan felállt, én pedig összeszorított szemmel vártam. Mi volt ő? Ki volt ő?

Bármit megtehetett, amit csak akart. Egyedül voltunk. A riasztó panelem a folyosón volt. Egy részem még mindig ragaszkodott a boldog képzelgésekhez, amiket gyártottam magamnak.

A távolodó lépteit hangos puffanás kísérte, ami eléggé megriasztott ahhoz, hogy kinyissam a szemem. Néztem, ahogy kihúzza az öklét a folyosó gipszkartonjából.

Nem nézett vissza rám. A riasztó akkor indult be, amikor kilépett a bejárati ajtón.

Egyhelyben ringatóztam, miközben a sziréna üvöltött a fülemben.

Nix elment.